Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. szeptember) 9. szám

Csuka János: Európai nyár

I.
A hegy szalagjára fűzve ringatózik a tó.
Kíváncsi, bozontos sziklák mosakodnak reggelenként a vizében.
A bárkák még alszanak, s pihen az egész környék.
Az első vagyok, aki végigfutom tiszta pillantással:
a friss harmattól illatos hegykoszorút, a felmosott utakat,
a tó csendes tükrét, amelyet még nem hasított fel a durva csónak.
Meglátom a völgybe szoruló ködfelhőket, amelyek lengve úsznak,
mint finom női alakok, s valamelyik sziklafalba ütközve elpusztulnak.
Lassan felpattannak az ablakok, álmos fejek kémlelik a gyanús látóhatárt,
az első rugalmas léptek alatt feljajdul az út kavicsa,
sikoltó autó szalad,
mutatóba maradt csikorgó parasztkocsik húznak el teljesen idegenül
a furcsa reggeli hangszeren.
II.
Minden második ember idegen, kíváncsian tekint a másikra, s szinte
követelőzve kérdi:
mi a neved?
a vallásod?
a nemzetiséged?
Honnan jöttél, és mit akarsz?
Miért tolakodsz közénk, nem vagy idevaló!
Európai zűrzavar a korzó, jönnek a fürdőzők, mint valami tarka
hirdetőoszlop újságolják:
én német vagyok, tiszta árja,
szerb vagyok, vagy szlovén otthonos mozdulattal,
vagy félénk zsidó, aki nem tudja, milyen nyelven beszéljen, hogy baj ne
legyen belőle,
magyar vagyok, dunavölgyi polgár, keresem a társam, a barátot, a testvért
ebben a nagy idegenségben.
III.
Újságot kerítek. Német, magyar, szláv lapok hasábjai között keresgélek.
Ugyanaz az érzés, mint az előbb: verseny mindenütt a felsőbbrendűségért,
az elsőségért.
Az ember pedig pihenni akar, hegyi levegővel megtölteni poros alföldi tüdejét.
A kavargó Európát elfelejteni. [437]
Megfordulok, s szinte futva nekivágok a sűrű fenyves erdőnek.
Madarak hívogatnak, egy mókus kúszik vidáman a karcsú nyárfára.
Elérem az első padot, odalent kígyózik a híres szerpentin út, mellette apró
házak nyújtogatják magasba kéményeiket.
A csend megtalál. Szinte észrevétlenül érkezik hozzám. Az erőm egyre
inkább elhagy. Egy ideig még védekezem, aztán megadom magam.
Elért a nyugalom, s a lelkem szárnyai kimerülten megpihennek.