Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. szeptember) 9. szám

Stefanović, Svetislav: Szomorú nap

Unalmas nap, az eső esik némán,
Magunkban ülünk, s arcunk elsötétül
A hangulatunk sírás felé mélyül,
Beszélgetnénk, de nincsen semmi témánk.
Ólmos súlyával nehezedik ránk most
Valami, amit nem tudunk, csak érzünk,
Nem említünk, se róla nem beszélünk,
S mely, mint az idő, oly sivár és álmos.
Kis falevél hull előttünk halkan,
És eltűnik a sárguló avarban,
Oly szomorú, mint a halál, s oly néma.
A lelkünk mélyén sötét, tompa vész ül,
Valami bennünk kiszenvedni készül,
Akár az ágak halott maradéka.
Ford.: Ambrus Balázs [429]