Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. szeptember) 9. szám

Arató Endre: Eső Szlovéniában

A komor, kormos ég alatt
eső hull sűrűn, eszeveszetten,
s mint szörnyű rongyos rémalak,
dagadt lábbal vész el a híg degeszben
Eső hull sűrűn, szakadatlan,
árja torlódik a patakban,
szála kusza füzérbe leng vele,
pattog, szikráz, felfelé esik
a lenge kusza, összevissza esik –
a föld, a hegy, a táj mind egy vele.
Vízháló ez, megfogott, fogva tart,
a pergő árt hátadon érezed,
a szemed, szájad, mind a két kezed
esőből van sűrű hullámhajad.
A háztetőn dobol és trombitál,
majd csendesül, mint a langy gitár,
ha kedve tartja, újra megleli
harsogó hangját, villámmal teli
felhők dús vemhét, mint gondos anya
a szomszéd hegyek fölé tereli. [427]