Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. szeptember) 9. szám

Berényi János: Visszamegyek az őssejtig

Repülőgépre ülök,
azután gépkocsira, vonatra, majd postakocsira,
s végül lovon és gyalogszerrel
folytatom visszafelé a már megjárt utat,
s az utolsó állomáson leteszem első úti olvasmányomat:
Mózes öt könyvét,
s elmondom a varázsigét: Legyen sötétség!
A könyvek ezerszer millió betűje széthull, mint a por,
a világépítő számok sok ezer képlete
föllázad, és széttöredezik
titokba, és semmivé
magam porrá porladva, sárrá nedvesedve
visszavegyülök a földbe, s a lelkemet
úgy hagyom a paradicsomkert egyik patakjának partján,
mint az öngyilkos a búcsúlevelet,
s megyek tovább,
visszamegyek az őssejtig,
és minden,
ami élet és valóság volt bennem: álom lesz,
az első Kain öklétől az utolsó Ábel testvérnek
az égre mindig hasztalan kiáltó jajszaváig,
háborúk, szerelmek, vásárok, énekek,
paloták, faragott képek és dübörgő gépek,
és a százféle csodák
csak nehéz lázálom színeivel szürkülnek halaványan,
amikor az első robogó hajnal után
az első csendes estébe ébredek,
s a kavargó káosz szédítő édes zűrzavarában
a borzalmas égi lángnak harsányan kiáltom: apám!
s a sima földi tengernek ezt suttogom: anyám! [408]