Kik az élet sötét útvesztőiben homályos fővel járnak,
kik mások fejével tudnak csak tűrve botorkálni,
– tán eljut hozzájuk szavam hit-falaikat áttörve,
hol dacváruk sötétjéből már századok óta röpítik
fáradt véleménynyilaikat ez új életigenlés káoszába…
– Ők a csökönyültetők
tespedt tábora,
kik könyv és okos szó nélkül nőttek fel kövér Múltakon,
egy vastag fekete könyv volt egyedüli betűtáplálékuk,
én tudom, hogy legtöbbször nem értik a képes beszédeket,
de új vércsemetéjüknek meggyőző arccal magyarázgatnak…
Ha néha új eszmék dala üti meg fülüket, ijedt csodálkozás
ül ványadt lelkük küszöbére, és csak járnak ősök kitaposott
ösvényein, amelyen apáink gond és válság nélkül jártak még dalolva.
– Éber szemek, erős kezek. Jól tartják a hatalomgyeplőt,
intő ostor is csattan, ha akad néha-néha gondolatszekér,
mely letért a kimért útról, hol veszélygöröngyök ágaskodnak.
Beteg, lázas korunk szülte őket lassan, s jaj ma már mindenütt
ily veszély-göröngyökbe botlanak a lelkek országútján járó,
régi eszmék jármában nevelt fekete pásztorok…
A technika nagy gigászi harcában, a rádió ölelő hullámaiban
mint ostoba lárva begubózva sötétben alusszák át
egy új, pezsdülő élet, egy új kor lázban hívő himnuszát!
Ó lesz-e, ki nemcsak szép szavakkal, tettekkel is kilép majd
a porondra, és bátor szívvel harsog most üldözött igéket,
jegyese lesz Fénynek, Erőnek, önző vágyérdektől mentes Jónak,
és új arcot ad a görcsökben vajúdó öreg sárgolyónak.
– Ha egyszer felébred a sereg: Északon, Délen, Keleten, Nyugaton,
újra formálni, mit dőre Múlt és homálybilincsek gúzsba kötöttek,
ott leszek én nagy vágytól kergetve, vezető, égő, emberfáklya,
elporladt bölcsek szellemétől vezetve bátor szavakkal ajkamon,
ott leszek, ezrek ajkán átok, de milliók ajkán áldott,
ott leszek, nyílt homlokkal, karomat kitárva: Ember, ébredj!
tenger hatalom vagy, tied az élet örök joga!… [611]
Kik az élet sötét útvesztőiben homályos fővel látnak,
kik mások fejével tudnak csak tűrve botorkálni
– tán eljut hozzájuk szavam –, hitfalaikat áttörve,
hol dacváruk sötétjéből már századok óta röpítik
fáradt véleménynyilaikat ez új életigenlés káoszába…
– És míg leányarcú kamaszsereg, egy új élet szavát figyelik,
míg új eszmét hirdető betűkatonákkal lázasan menetelnek,
ők a csökönyültetők
tespedt tábora,
csak járnak… járnak… régi járomban, homályos fővel… |
Fejlesztette: GAS Softwares