Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. július-augusztus) 7-8. szám

Reményi József: Ars poetica

Műgondról beszélsz, pajtás, higgyed el,
én is vallom, hogy rossz a rím, ha tétlen.
A ritmusban álmodjék a lét,
mint aki nem él sem szomjan, sem étlen.
Ars poeticám nem rivaldamámor,
nem pongyola hír, lelket fárasztó.
Én is hiszem a zenés líra napját,
van szárnyaló vers, és van gubbasztó.
Viszont vers legyen: siessen vagy lassan,
ám arra menjen, hol nem kiaszott
az igaz eszme látomásos csendje,
az érett hangok olykor kamaszok.
Delelő fővel nézd ifjúságodat,
ez ifjúságban ripacs mégse légy.
Ha verset írsz, sírót, bátrat, köznapit,
talán fájót is, sejtsd, hogy merre mégy.
A közvetlent se hanyagold el, bárha
könnyen elfoghat az érzelgősség.
Vigyázz, hogy méla és mély búgásodban
megérjen a művészfelelősség. [335]
Műgondról beszélsz, pajtás, higgyed el,
én is vallom, hogy aranyat, ha látok,
arany legyen! Nem lusta s hamis tűz,
a rossz vers persze zsenge, s hiú átok.
De jó vers az is, ha laza a kép s rím,
amíg tudod! A belső egység rangos.
Ha szűzi hite, meggyőző élménye,
még akkor is, ha a rím s kép furfangos.
Ez is erő, ez is izgató kaland,
ez is a fatörzs titkos játéka,
ez is a gyökér, s ágak időtlenül
szép jósága, eleven szándéka
Nem pedáns versben hiszek én, de versben,
ó szűrj csodát láz, s tudat… te hűség!
Kihallhatod belőle éber elmém,
s égre mutat mi álom örökkét.