Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. július-augusztus) 7-8. szám

Reményi József: Valóság

Húzhatod sapkád két szemedre,
akár kalapod, egyre megy.
A káprázatot sohsem látod,
s ha elképzeled, boldogságod
bár magasabb, csak álomhegy.
S ha felmégy oda, mit is érzel,
meghőkölsz-e, vagy felujjongsz,
hogy a semmi ily csodás lehet,
hogy ingyen ide bárki mehet?…
Te tovább mégy, tovább bolyongsz. [334]
Hisz ezt tetted, tudod, a múltban,
így toboroztad célodat.
De használt-e? Eltűnt a sátán,
tán ma is ő visz éles hátán?
Rejtsd el, rejtsd el himnuszodat.
Ez éneket, a távolt zengőt,
ne ámítsd magad, magányod.
Nem is ballada, józan próza
mindennapod, s a hervadt rózsa
emlékét magadba szánod.
Ennyi maradt meg régmúltadból,
ez valóság, bús vigalom.
Emlékezni a lángolásra,
a hevületre, ragyogásra,
s elbámulni a vak falon.