Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. július-augusztus) 7-8. szám

Reményi József: A „széplelkű” költő

Közelebbi címe: akárhol.
Hát csak gyűjtögesd az esztendők gőgjét,
hidd magad érettnek.
A tudatlanság duplázva nem tudás,
nem is vagy eretnek.
Nem avathatlak végzetes bűnössé,
cézári hívságod
nem árulója a szellem szavának,
hazug vívódásod.
Önkínzásod nem a nemes szerv sebe,
Ó, félisteni árny!
Ó, képmutató! Parnassust ámító!
Te költői botrány!
Megszakad szíved az érzelgősségtől,
szállásod virágágy.
Összekötöd a múltat a jelennel,
ezt rebesgeti szád.
A rigót, fürjet, fülemülét zenged,
a holdat, csillagot.
A fűszálat, a patakot, a felhőt
boldogan vallatod. [332]
Stílszakértő vagy, s hogyne, ezermester,
mily könyörületes!
Az írástudót jó szomszédnak mondod,
ha „múzsafi”-ként les.
Ha rád les mondván, te vagy a Poéta,
ördöngös s közvetlen.
Tetszelgésedben ekkor lelked rengő,
szájhős vagy, kegyetlen.
Nem szomszédoddal, hanem a szépséggel,
a Varázs kesereg.
Torz álmod végre megkaphatta zsoldját,
behódolt a sereg.
Behódolt neked a dicstelen tömeg,
gyászjelentés e hír.
Igaz tájakon s költők odújában
sír az Érték, s nem ír.
Gyűjtögesd tehát az esztendők gőgjét,
„széplelkű”, öblös hang.
Te finom, s olykor bambán finomkodó,
alázattalan rang.
Megborzadnék, ha nem tudnék nevetni.
Érett vagy, hajh, érett!
Kortársad szól. Fáj? Bosszant, mert én semmit,
de semmit sem kérek?…