Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. április 15) 4. szám

Csordás Nagy Dezső: Magdolna

Egy nappal múlt, hogy sírba tették,
s két hosszú, kínos éjszaka.
Sírjánál csupán őt találta
a harmadik nap hajnala.
Anyjának sem fájt jobban veszte!
Zokogva búgta át az éjt,
asszonyi szívét téboly tépte,
törékeny teste elalélt.
De tavasz volt, sugaras reggel,
körül a kert csodára várt,
virágos ág lengett fölötte,
langy szél legyezte homlokát;
lepkék táncoltak el a fényben,
a sírra vadgalamb repült:
teste könnyült, fájdalma enyhült,
lelkére édes mámor ült.
S ahogy szemét lassan lehunyta,
fülébe drága hang hatott:
„Magdolna!”… Ő volt! Ő, a Mester!
Föltámadott! föltámadott!! [151]