Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. április 15) 4. szám

Krámer Gyula: Végvári sorsvállalás

Mélyen tisztelt Közgyűlés!
Mindenekelőtt méltóztassanak megengedni, hogy mind a magam, mind a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság tisztikara nevében hálás köszönetet mondjak a mélyen tisztelt tagoknak az irántunk megnyilvánult bizalomért. Mindannyian tudatában vagyunk annak, milyen nagy fontossága volt a délvidéki magyar írók küzdelmeinek az idegen megszállás idején, de tudatában vagyunk annak is, milyen fontossága van annak, hogy a zord időkben elültetett zsenge fa, a délvidéki magyar irodalom, éppen ezen a tájon, a magyar szabadság éltető napja alatt kilombosodjék, megerősödjék, és bőséges gyümölcstermést hozzon.

[Kép 02] Krámer Gyula, a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság elnöke az alakuló közgyűlés szünetében megbeszélést tart Herceg Jánossal, a Kalangya szerkesztőjével és Csuka Zoltán ügyvezető titkárral. Bal oldalon Bogner József orsz. képviselő és Majtényi Mihály író, a Társaság rendes tagjai.

Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy a kisebbségi sorsban vállalt szerep után ma ezen a tájon a délvidéki magyar írókra a sorsvállalás szerepe vár. Ezt a végvári sorsvállalást pedig magyar író és magyar közéleti vezető férfi egyaránt kedvvel végzi. Közéleti vezető férfi és magyar író között a magyar szellem az összekötő kapocs, és azok a fennlátók, [?] amelyek egyen-egyen és mindösszesen szemeink előtt lebegnek. A vezetésem alatt álló Délvidéki Magyar Közm. Szövetség már megalakulásakor felismerte Délvidékünk magyar irodalmának nagy fontosságát, lélekkel hajolt a magyar irodalom lelkéhez, és mindjárt megalakulása után otthont adott a délvidéki magyar íróknak. Hiszen jól tudtuk, hogy mit végzett két évtized alatt a délvidéki magyar irodalom, amely a sorsfordulat után úgy emelkedett az égnek szerénységében is dacosan, mint a sárba tiport virág. Jól tudtuk, milyen sérelem ég a délvidéki magyar írók szívében, mióta legszebb álmukat, az 1933-ban alapított Szenteleky Kornél Irodalmi Társaságot széjjelfoszlatta a jugoszláv kormány tiltó rendelkezése. Ez a sérelem nemcsak az írók lelkében égett, hanem minden délvidéki magyar lelkében is, főleg azoknak a férfiaknak a szívében, akik itt, a Délvidéken a magyarságot vezették, és eközben nem feledkeztek meg az irodalom fontos szerepéről. Ezért alakítottuk meg mindjárt a Közművelődési Szövetség megalakulása után az irodalmi szakosztályt, mely Szenteleky nevét írta homlokára. Ezért vettük pártfogásba Szenteleky Kornél alapítását, a Kalangyát, s nem kíméltünk semmi anyagi áldozatot fenntartásáért. Ezért járultunk hozzá az [150] első kérő szóra ahhoz, hogy Szenteleky Kornél hátrahagyott művei hat kötetben megjelenhessenek, és ez a hat kötet már sajtó alatt is van. És ezért fogadtuk megértő szívvel a délvidéki magyar íróknak azt az óhaját, hogy önálló társaságba kívánnak immáron tömörülni, és személy szerint ezért fogadtam én is őszinte örömmel a délvidéki magyar íróknak és a Szenteleky Társaság előkészítő bizottságának azt a kérését, hogy a Szövetség és a Szenteleky Társaság együttműködésének és testvériségének külső bizonyságaképpen is vállaljam a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság elnökségét. Ez megtiszteltetés volt részemre, de egyúttal kötelességvállalás is, olyan kötelességvállalás, amelyet a magyar nemzet mostani harcának nehéz idejében minden magyar férfiúnak teljesítenie kell. A magyarság ma ismét harcban áll. Harcban olyan sötét hatalmakkal, amelyek életére törnek. A mi korunkban azonban már tudjuk, hogy egy nemzet nemcsak fizikai fegyverekkel vívja harcát, hanem szellemiekkel is, és ez a harc nem évekre korlátozódik, hanem épp úgy, mint az egyén élete, harc az elmúlás ellen születésétől haláláig a nemzet élete is harc az örök fennmaradásért. Ma úgy mondják ezt, hogy van külső front, és van belső front. A magyar irodalom, a magyar művészet egy nemzet életének a legbelsőbb frontja, életerejének legszentebb megnyilatkozása. A délvidéki magyar irodalom születése pillanatától kezdve súlyos harcokat vívott a létért. Harcolt az idegen hatalommal, de harcolt a belső közönnyel, az eltespedéssel is. Harcolt azzal a lelki bénasággal, amely a zsíros bácskai fekete földön gyökeredzik. Ma is ezt a harcát vívja, és mi tudjuk, hogy ez a harc nemzetvédelem. A legmagasabb, fokú, talán a legelvontabb de a legszentebb és legszebb nemzetvédelem. És a Délvidék minden mélységesen tudatos magyarja készséggel és hittel áll az írók mellé, hogy anyagi erőkkel segítse ezt a küzdelmet, melyet az itteni táj magyar írói magukra vállaltak, és végre akarnak hajtani. Ebben a nemzetvédelmi harcban egységbe forr a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség a Szenteleky Kornél Irodalmi Társasággal, és ez az egységbe forrás minden síkon példát mutat arra, hogyan kell összefogni a Délvidék minden magyarjának a nemzet nagy létharcában.
A Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság megalakulásának, ünnepélyes pillanatában ezeket a gondolatokat kívántam elmondani a mélyen tisztelt közgyűlés előtt, s még csak annyit kérek, hogy a tiszteleti tagok a Társaság nagy munkáját igyekezzenek minél több szeretettel és megértéssel elősegíteni, az írók pedig azzal tegyék naggyá a Társaságot, hogy a délvidéki magyar szellem minél szebb, minél értékesebb alkotásait keltsék életre, s nyújtsák át a többi magyar tájnak és az egyetemes magyar irodalomnak. Azzal a mélységes hittel, hogy ez a megosztott szerep, de végeredményében közös alkotómunka egész nemzetünk boldogulását szolgálja, az alakuló közgyűlést bezárom.
Elhangzott a Szenteleky Társaság alakuló közgyűlésén.