Ereszkedik alá.
Májusi virágpor felhőzik homlokán
és fekete haján
fehér rózsasziromsapkát visel a lány.
Ereszkedik alá.
Szelíd bárányfelhő nem suhan puhábban;
zsibong vérem, lábam,
amikor meglátom égszínkék ruhában.
Ereszkedik alá.
Szikláról sziklára szökellnek lábai
a karolás vágyai
közt nyúlnak feléje hegyi fák ágai.
Már a gerincen van.
Magam is ölelném, magam is karolnám
s csüggedés hajol rám:
völgyben támadt vágyat megért-e hegyi lány?
Ereszkedik alább.
Növendéknyírfának karcsú ága hajlik
s szélben lombja zajlik,
ahogy a szívemben most a vágy morajlik.
Lenn, a hegy lábánál.
Számmal üde száját, kezemmel a kezét
elérhetném, de még
nem vetette felém hajnalos szép szemét,
s a völgyben elhaladt…
Növendéknyírfának fájdalmát a szélben
ezerszer megértem,
mikor vihar rázza lenn a hegy tövében. |
Fejlesztette: GAS Softwares