Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. március-április) 3-4. szám

Bus Péter: Éji látogatás

Bús Péter Novi Sad-i származású hadifogoly verseiből
1.
Eljöttem hozzád, édes kisfiam,
Az éj nyugalmas, szent óráiban,
Mikor már alszol párnáid között.
S hangos szobádba mély csend költözött.
Az álom bűvös-bájos idején,
Ilyenkor mindig felkereslek én.
Csak éjjel jövök – nappal nem lehet…
Aludj fiacskám, álmodj’ szépeket.
Nem gőzparipán jöttem, kisfiam,
Nem tülkölő, száguldó kocsiban,
Nem óceánok futó habjain,
Csak vágyó lelkem tépett szárnyain.
E vágyó lélek minden gáton át
Tépett szárnnyal is átveri magát,
Hogy téged lásson, s itt legyen veled…
Aludj fiacskám, álmodj’ szépeket.
Nem hoztam néked ajándékokat,
Csak érző szívem s forró csókomat.
De szívem s csókom hidd el, többet ér,
Mint trombita, kard, puska, ló, szekér,
És minden bábu, képeskönyv, cukor,
Mit hasztalan ígértem annyiszor.
E szív téged kimondhatatlan szeret…
Aludj fiacskám, álmodj’ szépeket. [123]
Aludj és álmodj’ szebbet, mint e lét,
A harc hulláma ne csapjon feléd.
Ne lásd a könnyet jó anyád szemében,
Ne halld, ha fojtva föl-fölsír az éjben.
Ne sejtsd szegénynek titkolt bánatát,
Ne tudd soha meg: mint szenved apád.
Legyen felhőtlen, napfényes eged…
Aludj fiacskám, álmodj’ szépeket.
Aludj míg el nem ül e zivatar,
Míg minden arcot bús felhő takar,
Míg föl nem szárad vér- és könnypatak,
Amíg hozsannák föl nem hangzanak,
Míg meg nem nyílnak mind a börtönök,
Míg én is végleg haza nem jövök,
És csóközönnel föl nem keltetek:
Aludjál addig, s álmodj’ szépeket.
De int az óra, vissza kell sietnem,
Hiába van még itt maradni kedvem.
Apai szívem hasztalan tart vissza,
Itten maradnom végzettörvény tiltja.
De te ne érezd végzetemnek átkát,
Aludd tovább is az igazak álmát.
Álmodd, hogy apád hazatért, s e képet
Valóra váltsa rögtön ébredésed!
(Krasznojarszk)