Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. március-április) 3-4. szám

Arató Endre: Rímek és szavak

Vadásztam egykor ritka rímeket,
és boldog voltam, búvára a szónak,
szerettem a bársonyos színeket,
az állomást, villogó síneket,
a Dunát, amíg általvitt a csónak.
A megrendelő könyvemet feledtem,
a kollekciót és az egész harcot,
de az örök dolgokat felettem
szívembe zártam, s ragyogó keretben
láttam fényleni a te drága arcod.
A város és az utca csupa lélek,
tiszta ruhában ünneplők a házak,
hogy ujjongtam a forgatagban: élek,
része vagyok a kaleidoszkóp-képnek,
a forgó, sürgő, hullámzó világnak.
Arany Jánost, Babitsot, Kosztolányit
éreztem ott mellettem állani,
csendes zenékkel ott a drága Lányi,
de nincs időm, csak egy-két sóhajtásnyi,
vár a vonat, be kell már szállani.
Bárhova mentem, Bácska jött velem,
szülőföldet nem lehet elcserélni,
örömöm volt ez, s sok, sok gyötrelem,
rögöd karolja minden gyökerem,
hiába is akarják elmetélni.
Ti drága szók, édesek, mint a csók,
s az anyatej, ti drága ékszerek,
sötét napokban mindig biztatók,
a sok mocsár közt mindig tiszta tók
és frissítők, mint tavaszi szelek:
Volt idő, mikor megtagadtalak:
darócban járt a lelkem és a versem,
nem kellettek a kábító szavak,
mily boldog vagyok: megtaláltalak,
testvér a testvért messzi idegenben. [108]