Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. december) 12. szám

Csordás Nagy Dezső: Házasságtörő

Idelökték a templom közepére,
körötte vádló farizeusok,
karján kék foltok, a ruhája tépett
s a csőcselék már kövekért futott.
Bűnével most az Urat kísértik meg,
büntessék-e, ahogy megíratott?
Gúnyos öröm az írástudók arcán;
„Uram, ez asszony tetten kapatott!”
A nő reszket, vonagló arca halvány,
a Mester ránéz, aztán lehajol
s ujjaival maga előtt a földre
jeleket ír egykedvűn, szótlanul.
De hogy azok ott ítéletre vártak,
végre föláll s elhallgat a tömeg;
Aki maga is híjján van a bűnnek,
az vesse rá a legelső követ…
Majd lehajolt és föl sem nézett újra
s míg ujjával a földön ír vala,
elcsendesül a zsongó zsinagóga
s középen már a nő áll csak maga.
„Senki sem vádolt ?” – tekint föl a Mester
s arcán egy szelíd mosoly átsuhan
s az hall, eszmél, eléje omlik sírva:
„Senki, uram…”