Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. december) 12. szám

Hódsághy Béla: A vén világ

A vén világ vonaglik újra lázban,
A higanyoszlop negyvenkét fokon.
Elférsz-e most a csendes csigaházban?
Mit ér a hűs elefántcsont torony?
Mi haszna, hogy kifelé festék, máz van
A lelkeden s közöny az arcodon?
A kór megrakta benned is a fészkét,
S mit érezel, neked is szól a részvét.
Nincs rá erőd, hogy elhessentsd az árnyat,
Mely lelkedre s a lelkekre feküdt.
A hősi pózok iskoláit jártad,
S emlékük halkan, újra szíven üt.
Ahogy csináltad és ahogy kiálltad,
Beléjük botlasz szerte mindenütt.
S míg lármájukra eszmélsz félig ébren,
Te magad is megejtödsz észrevétlen.
Eszedbe jut az augusztusi hajnal,
A Szávapart, huszonhat év előtt
Most kél a nap fel vérzőn, vad zsivajjal,
Mint egy gránát, mit Isten keze lőtt
Fölénk, akikben harcok láza nyargal,
S magunkkal hordjuk mind a szemfedőt.
Mely úgy úszik mögöttünk lengve, hosszan,
Mint fenn a füst a vijjogó magosban… [554]