Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. december) 12. szám

Hódsághy Béla: Majtényi Mihály

Hogy visszanézel
Hogy visszanézel, régi, régi gyengéd,
S nem gyógyulsz már abból ki soha tán,
Bár bölcs lehetnél, ha fordítva tennéd,
Hiába, hátra néz csat a magány.
Nincs ablakod, mely nyílna hirtelen szét,
Hogy messze láss s előre is talán:
A múltban élsz csak, abban, ami rég volt,
És mint a perc, a végtelenbe szétfolyt.
Számodra ennyi még az élet, ennyi,
Félszázad év a mély hamu alatt.
Emlékeid közt szeretsz elpihenni.
Hadd állja más helyetted a sarat
Mi érdekel még: pára már! a semmi,
Ahogy tükrében ringatod magad;
Mi ideköt, foszlékony, mint az álom,
S nem függsz, csak még egy pókháló-fonálon.
Csak ennyi köt! Mindahhoz, ami lesz még,
Csak ennyi épp: egy gyenge, gyenge szál.
Most festik át világod az új eszmék,
S vált alakot a ledőlt ideál.
De téged hűt már alkony és hívesség.
Mely fázik benned, hogy napod leszáll,
S míg nézed azt, mi visszafele: másod,
Leszakad rólad s nincs már folytatásod. [544]