Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. március 15) 3. szám

Polácsi János: Kernis Gyula: Tudós fejek

Kornis Gyula könyvének Schütz Antalról, Navratil Ákosról, Berzeviczy Albertről, Teleki Pálról, Bleyer Jakabról és Melich Jánosról írt arcképei minden haladó fiatal magyar érdeklődését megérdemlik. A többi is sokat mutat – Ravasz László és Révész Imre elnagyolt vázlatától eltekintve –, de sem az alkalom, sem a hely és idő nem engedték meg a nagyobb lélegzetű munkát. Kornis Gyula bölcseleti szemüvegen át nézi a magyar tudomány kiemelkedő fejeit. Éles szeme mindent meglát. Ítél. Ítélete néha fájdalmasan kijózanító (Teleki, Berzeviczy). Mindig alapos és körültekintő. Csak ott lesz szűkszavú, ahol a lelki alapot nem érzi azonosnak (Ravasz, Révész), ilyenkor több tisztelettel, mint alapossággal, udvariasan leteszi a tollat; mintegy másokra, „azonos vilagszemléletűekre” bízva a „folytatást.”
Kornis Gyula a csonka haza harcos katonáinak állít művében elsősorban emléket. Minden nagy embert „ebből a szemszögből” szemlél. A magyar géniusz erejét és a magyar élni akarás lendületét meleg és elismerő szavakkal ecseteli. Ha távolról a szaktudós elefántcsonttoronyba zárt bölcsnek látszik, Kornis Gyulának éles szeme észreveszi a tudós köpenye alatt a fajáért, hazájáért, hitéért és eszményeiért dobogó szívet is, amely annál hevesebben dobog, minél nagyobb veszélyben van a magyar nemzeti kultúra kincsestára akár a filozófusok, akár a jogászok, akár a történészek és nyelvészek érdekkörében.
Kornis Gyula ugyan vázlatoknak mondja munkáját, és csak a szemet akarja bemutatni, mégis, sokszor nemcsak a tudós fejét, de mint Berzeviczynél, Telekinél, Melich Jánosnál stb. az egész embert látjuk. Örömmel és szeretettel időztünk kedves nagyjaink arcképei előtt. Mind akadémikus, szakmájában alkotó, tudós, aki a magyarság kulturfölényének képviselője a Duna-medencében. Ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia, aki valaha is szólni akar arról, hogy milyen gazdag a magyar tudományos irodalom alkotó mesterekben.
Magyar tudósnak lenni nehéz és felelősségteljes hivatás. Nyelvünk szűk keretei között, az európai népektől – bár térben köztük – kultúrában igen távol élünk faji, vallási stb. szokásainkkal. Ebben a kultúrában egyszerre európainak és magyarnak lenni: ez a magyar tudós hivatása. Mindig voltak nagy tudósaink. Kornis Gyulának köszönjük, hogy beszédeinek kiadása által ezen hitünkben csak megerősített bennünket. Valóságos gyakorlati lélektan e könyv. A szellemi-erkölcsi tartalom bajnokairól szól. Pauler Ákos, Fináczy Ernő, Bleyer Jakab, Császár Elemér és Gombócz Zoltán ravatalánál elhangzott szavak keltsenek visszhangot a magyar ifjúság lelkében, mert jól jegyezzük meg: elhalt nagyjaink élete ugyan a múlté, de üresen hagyott tanszékük a jövő nemzedéké. Jaj annak a népnek, amelynek tanszékei betöltetlenek maradnak. [143]
Kornis Gyula kiváló beszédei huszonnyolc tudósunknak állítanak ércnél maradandóbb emléket. Szeretnők, ha a magyar fiatalság lelke rezonálna a megütött hangra, mert úgy érezzük, hogy e beszédek most már főképpen a fiataloknak szólnak.