Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. március 15) 3. szám

Papharkay Dénes: Husvéth Lajos

E vidék talán még ma sem találta meg művészi kifejezőjét, azt a festőt, aki Bácska lelkéhez tudott volna hozzáférni, s aki a tárgyi valóságon túl Bácska szellemiségét vázolta volna fel színeivel. Juhász Árpád, aki rajongója volt ennek a vidéknek, valószínűleg azért nem tudott mélyebbre hatolni, mert az ő művészi nevelése még nem is tartott ilyesmire igényt. A művész célja akkor még csak az volt: megörökíteni, amit a szem meglát, s amit a kéz rögzíteni tud. A másik véglet: Bácskának vizuális kifejezése egészen egyénien jelentkezik egy szerb festő, Milan Konjović művészetében. Tagadhatatlan azonban, hogy Konjović kifejezési formáját erősen befolyásolják népi gyökerei, nevelése és a [135] szabad megérzés.

[Kép 07] Husvéth Lajos: A zombori megyeháza ősszel (ceruzarajz)

Husvéth Lajos művészetében a Bácska arca majdnem azonos Juhász Árpádéval, de nála az impresszionizmus levegős, napos vibrációja adja meg a kép alaphangulatát. Nála már nemcsak a szem felszínes megfigyelése, hanem a kor felfogása is alakítja Bácska művészi visszatükröződését. Husvéth művészetében a magyar Bácskát találjuk úgy, ahogyan ennek a kornak alföldi festői ezt a széles horizontú tájat akácaival, eperfáival, buján felcsillanó vadvizeivel ábrázolják. Ő a szolnoki festőiskola tanítványa, a Bácskában azért nem lát mást, csak az Alföldnek egy nyúlványát, népi hatások nem befolyásolják, a tájat színeiben kívánja csupán megeleveníteni s kialakult magyaros festői motívumokkal díszíteni.

[Kép 08] Husvéth Lajos: zombori parkrészlet télen (olaj)

Ezen a téren Husvéth Lajos alkotásai a legjellemzőbbek s a legerősebbek. Neki nincsenek festői problémái, de nincsenek sajátos táji problémái sem. Délvidéki magyar művészeink között éppen ezért ő a legfelszabadultabb. A bácskai falvak emberei, a paraszti élet megnyilatkozásai jelentik témakörét, s amint ezt a kört túllépi, éreznünk kell, hogy idegen, számára ismeretlen területre lépett. Ha tehát azt kérdezi valaki, hogy Bácska tárgyi arculata a művészetben kinél jelentkezett legerősebben, úgy Husvéth Lajos képeire kell rámutatnunk eleven bizonyítékául Bácska valóságábrázolásának. A kontúrok éles vonalait, a színek harsogó skáláját azonban már az impresszionizmus finom fátyla borítja nála. Bácska opálos fényben ég az ő művészetében, alakjai is ünneplőbe öltözötten s a táj napsütésben vagy a hó fehér csillámlásában éled újjá művészetében.
Husvéth Lajos ugyanúgy, mint Juhász Árpád kis mester. Nincsenek nagy kompozíciói, a középkori művészek módjára szent ihlettséggel ő is azt formázza, ami legközelebb esik hozzá, és amit fölénnyel, biztonsággal tud megalkotni. Így születnek meg nagy akarásokkal telített kompozíciók helyett a maga kis remekművei, amelyek a tökéletes meg[136]elégedettség és nyugalom jeleit viselik magukon. Egészséges, kiegyensúlyozott művész.
Hogy Husvéth Lajost mennyire e vidék magyarságának élete érdekli, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy Juhász Árpád példájára ő is a magyar motívumokat alkalmazza mindenütt, ahol csak lehetséges, s nemcsak képeiben, de színes, apró fafiguráiban is – mert Husvéth igen komoly tehetségű szobrász is – a magyar parasztot ábrázolja.

[Kép 09] Husvéth Lajos: Bácskai táj (olaj)

Husvéth Lajos fejlődése nem lehetett töretlen és könnyed. Kisebbségi sorsa csak későn engedte meg számára, hogy mások erejével is megismerkedjék, és ennek a hatásnak még ma sem heverte ki rossz oldalait. Husvéth Lajos magányban élt, az elzárkózottság késztette arra az erőpróbára, amelynek eredményei ma oly jellemzőek erős egyéni művészetében. De reméljük, hogy ez az egyéni erő, ha megemésztette az utóbbi években kapott hatásokat, egy igen gazdag, sokszínű művésszel, a mai festészet eredményeivel kiteljesedett Husvéth Lajossal ajándékozza meg Bácskát. [137]