Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. március 15) 3. szám

Csuka Zoltán: A jelszó

Mély nyári éj volt, forró, bácskai,
mint sötét gályák
álltak a síkon a fák árnyai.
Majd negyven éve már. Gyermekkorom
vidám nyarát
Palics tavánál éltem akkoron.
Mély volt a béke, mint az ég s a tó,
olyan csodás,
mint friss kenyérillat, oly nyugtató.
Csend tollászkodott künn a kerteken,
s a csillagok
ültek a tavon, mint a tengeren.
S az éji csöndben akkor hirtelen
döndült a föld,
hördült a mély, mint titkos, bús verem,
dübörgött, görgött, rázkódott a kert,
kutyánk vonított,
s a házban minden óra félrevert.
Ágyam megingott, és a régi ház
megvonaglott,
mint görcsös test, ha forrón tépi láz.
Rengett a föld, és zengett lenn a mély,
akár az égbolt,
ha vihar zúg, s Isten nyelvén beszél.
Igen, tudom ma, Isten hangja volt,
a jelszót mondta,
amint fölém s a kor fölé hajolt,
a korszak fölé, amely mint a híd,
két szörnyű háború
Partjai közt egy életet feszít.
A jelszót mondta, korunk jelszavát,
én tűnő éveim
ezt adják labdázva egymásnak át. [129]