Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. október) 10. szám

Bárdosi Német János: Juhász Gyula

Te voltál itt a költő bús, magányos,
miként elődöd: Virág, Dayka, Ányos.
Vagy, mint Arany, a szent öreg, úgy éltél,
a szürke porban, a szegedi révnél.
Szívedben furcsa bánatok zokogtak,
zord titkai a távol csillagoknak,
vagy Thonuzóba könnye sajgott benne,
rokontalan nagy, bánatos szemedbe?
Tán Anna lelke sírt, vagy Európa,
Tápé pipacsa, s a homokos róna
zokogott árva sípodon oly mélán?
Most, hogy a rögben aluszol már némán,
jobban megérzem mi fájt és mi bántott,
de lásd, az a könny volt a te cigányod. [445]