Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. március 15) 3. szám

Miattatok születtem

Miattatok születtem, s állok sorba,
De nem vagyok egy veletek!
Ne hidd, hogy téged rendelt uralnom, csorda,
ki elbocsátott engemet!
Ne várd, hogy én koccintsak véled,
ne lesd, hogy hulljon, könnyemet:
tépje ki Isten inkább, semhogy
sírni engedje szememet!
De tudom már, tudom, hogy élve-halva
sorsom örökre egy veled:
aludj, ám én kiáltok újra, újra,
és indulsz, hogyha én megyek! [121]