Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. március 15) 3. szám

Banó István: Ilonka Pilonka

Volt egy keröskedő, egy gazdag keröskedő, és ez elutazott messze útra. Sok ideig oda vót, eccer azt’ visszafelé jött hajóval. Akkor az ördög megkísértette. Nagyon meleg vót a hajó födélzetén, és a vizet mindég elzárta tőle. Végtire annyira szomjas vót, hogy könyörgött az Istennek, hogy adjon neki egy ital vizet. Elébe áll egy kis, rongyos emberke, azt mondja neki: – Mit tunná nekem anni, hogyha én vízhő juttatnálak? – Akkor ő mindönféle kincsöket ígért neki. De az azt mondta, hogy űneki kincs nem köll. Adja oda neki azt, amit ő nem tud a saját házáná.
Gondókozásba esett a kereskedő. Nem tanát olyan cikket, amit ő nem tudott vóna. Akkor odaígérte neki: – Amit nem tudok a házná, azt odaadom, csak vízhő jussak. – Akkor a kis ember eltűnt előle, és vizet kapott. Akkor má bírt inni.
Akkor következőbe hazaért. A felesége ment elébe fiákerral. És mikor kiszát, a felesége fogadta, és egy tizennégy-tizenöt éves fiú meg ott lóháton gyütt-ment. Kérdezte feleségét, hogy kicsoda ez a lovas? Felesége azt monta: „Hát nem tudod, hogy ez a mi gyermekünk?”
Aszondja: – Erre nem számítottam, ezt nem tudtam. – Akkor megijedt… Telt, múlt az idő, a kereskedő má feledkezett az ígéretrű. Telt az idő, és tizennyolc éves lett a gyerek. Eccer csak éjjel bekopogtatnak az ablakon. Kiszól a kereskedő, hogy ki az?
– Én vagyok – aszondja –, az ígéret adománt vár.
Akkor a kereskedő észhő kapott, megijedt. Azt mondta neki, hogy holnap éjjel gyüjjön. Másnap éjjel elment, akkorra a kereskedő szerzett egy cigán gyereket, azt belerázta zsákba, és kigyugta az ablakon. A kis ember meg a vállára kapta, szaladt vele, repült vele. A szél erősen fújt, mivel a cigány haragszik a szélre: – Fújj, fújj! – aszondja cigán gyerek a zsákba –, úgyse soká fújsz má’!
Aszondja: – Mi vagy te, te? – kérdi a kis ember.
– Én – aszondja – válogatott cigán gyerek vagyok.
Akkor ledobta vállárul, visszament. Azt monta a kereskedőnek: – Ne jácc velem, amit ígérté, azt add, mert rosszú jársz velem! – Akkor mit vót mit tenni, kiadta a saját gyermekit. Elvitte, és bezárta egy kamrába. Akkor másnap reggel elébe hívatja; aszondja: – Bugyburjon, János! – ez vót a köszönése, mer ez ördög vót.
Fiú meg azt monta neki: – Bugyburjon neked is, te vén kutya.
– Na – aszondja – János, ezért meg fogsz lakolni, ezé a szóér. De azér megkegyelmezek az életednek, ha három kívánságomat teljesíted.
Akkor megin elébe hívatta, és azt monta neki: – Látod azt a nagy erdőt?
Aszondja: – Látom.
– Hát énnekem reggelre ezt az erdőt kiirtsd, és vesd be köleskásával. Oszt reggêre megérjen a köles, mire én reggelizni akarok, akkorra már egy fazék főtt köleskása legyen az asztalon! És visszakísérte kamrába, bezárta. De a szomszéd szobába ott meg az ördög legkisebb lányának vót a szobája. Ezt nevezték Ilonka Pilonkának. Az meg beleszeretett ebbe a Jánosba. János abba a kamrába leűt és búsul. Akkor átszól az az Ilonka Pilonka, hogy: – Mér búsúsz, János?
Aszondja: – Usse segíthetsz rajta!
– Mégis, hátha!
– Te apád – aszondja – olyan, követel tűlem, amit nem lehet megtenni.
– Mégis hát, mit követel?
Elmeséte neki, hogy mit csináljon az erdővel, és érett kása legyen, megfőtt kása reggelre.
Akkor azt mondta lány: – Legyé [116] csak nyugodt, majd elintézem én. – Akkor ez az Ilonka Pilonka kigyugta selemkendőjét az ablakon, arra jelre valamennyi ördög vót a pokolba, az mind odament, és követelték, hogy mi a parancs. Akkor elmonta nekik, hogy ezt az erdőt ki kell irtani, bevetni kölessel, és röggêre má’ főtt kása legyen a Lucifernek az asztalán belüle.
Az ördögök széjjelszaladtak, mindenki munkához fogott. Reggère má hozták a nagy bogrács főtt kását. János azt megfogta, fölvitte Lucifernek. Meglátta Lucifer: – Na, János, ezt teljesítetted! Hanem még két feladat van a számodra, ha ezt is elvégzed, akkor megszabadúsz. Nesze – aszondja – két savanyú uborka. Nekem ebbű a két savanyú uborkábú reggêre két gordoványcsizmát csinálj!
Mikor kiment a kamrába, a lánynak mindjá monta. A lány azt mondta, hogy: – Csak feküdj nyugodtan! A lány megin csak kinyújtotta kendőt az ablakon, és valamennyi ördög vót a pokolba, mind odament. Kiadta nekik a parancsot, hogy abbú a két uborkábú egy pár csizmát, gordoványcsizmát csinyáljanak.
Reggêre ott vót a pár csizma, Jánosnak csak be kellett vinni. Beköszönt aztán Luciferhő, hogy: – Bugyburjon, vén kutya, itt a csizma.
– Na jó van, János – aszondja –, ezt is teljesítötted, még egy föladat van. Van nekem – aszondja – az istállóba három lovam, ha azokat mind a hármat meghátalod (rájuk ülsz), akkor szabad löszöl.
Megörül a János ennek, mer ű odahaza is jó lovas vót. Vígan ment a kamrájába, kérdezte tűle az Ilonka Pilonka hogy: – Mér vagy olyan víg?
Hát – aszondja – hogyne vónék víg, mikor az apád mostan olyanná bízott meg, amit nagyon is szeretek.
– Mondd el, hogy mivel bízott meg! – aszondja.
– Hát hogy van neki három lova, hát azt meg köll hátalni, megülni. Ezt én szeretem, – aszondja –, a lovaglást.
– Ne örülj neki, János – aszondja –, mer ezek nem olyan lovak, mint amilyeneket te szoktá hátalni, eztet te nem birod meghátalni, mer ezek vadak. Az egyik ló én leszek, lóvé leszek változva, a másik kettő meg a két néném, és mindenáron azon leszünk, hogy vesszé. Azt javasolom – aszondja – hogy ha szeretsz, vigyél magaddal, és szökjünk meg.
Útra akartak kelni, akkor a lány, az Ilonka Pilonka köpött egyet a szobába, és ráparancsót arra a köpésre: – Hogyha kérdezi atyám, hogy mit csinász, Ilonka Pilonka, mondd azt, hogy fűsűködök. – Akkor köpött egyet a konyhába, arra meg úgy parancsót: – Ha kérdezi atyám, hogy mit csinász, Ilonka Pilonka, azt mondd, hogy főzök. – Még egyet köpött a konyhába, arra meg ráparancsót, hogyha kérdezi az apja, hogy mit csinász, Ilonka Pilonka, azt mondja, hogy mosogatok.
Akkor útnak vötték magukat.
Ilonka Pilonkának az édesanyja, az meg ódalba lökte az apját, a Lucifert: – Kelj föl, te vén disznó! Szökik az Ilonka Pilonka a Jánossal!
Kiment a Lucifer, beszól az ablakon: – Micsinász, Ilonka Pilonka?
A nyál meg belűrű azt mongya, hogy fűsűködök.
Akkor bement, megkorholta feleségét, hogy mér zavarja az álmát, mikor Ilonka Pilonka még fűsűködik.
Alighogy elaludt, megin főkejtötte az asszony: – Kelj fő, te vén huncfut, mer szökik az Ilonka Pilonka a Jánossá!
Megint kimén az öreg, szól, hogy micsinász, Ilonka Pilonka?
Nyál meg a konyhába azt mondja, hogy főzök.
Megin bemén, mekorholta az asszonyt, mér zavarja az álmát. Alighogy elaludt, megin fölkelti a vén ördögné. – Kelj fő, te vén huncfut, mer szökik az Ilonka Pilonka a Jánossâ!
Megin kiment: – Micsinász, Ilonka Pilonka?
Nyál aszondja: – Mosogatok.
Akkor elrakta az öregasszonyt, meg[117]verte, és újra lefeküdt. Na és az öregasszony nyugtalankodott, megint főkejtette, hogy szökik a Jánossâ az Ilonka Pilonka.
Megin megkérdi, hogy: – Micsinász, Ilonka Pilonka?
Nem szól senki semmit.
Akkor Lucifer azt mondja feleséginek, hogy: – Igazad vót, elszöktek, hanem megyek utánuk. – Akkor kerekedett egy föjhő, Lucifer ráűt, és gyorsan ment utánuk.
Aszondja az Ilonka Pilonka Jánosnak: – Nézz vissza – aszondja –, János, mit látsz, mer nagyon ég a jobb képem!
– Nem látok egyebet – aszondja –, csak egy fekete fölhőt, gyorsan halad felénk.
– No az – aszondja – az én apám. Most majd én – aszondja – elváltozok egy kápolnájé, te meg egy öreg barátté. Ha azt kérdi, hogy nem láttá-e êre két fiatalt elmenni, azt mondd, hogy akkor láttá, mikor ezt a kápolnát kezték csináni.
Le is szát ott a Lucifer, és kérdezte, hogy nem-e látott két fiatalt êre menni?
Az öreg barát meg aszondja, hogy ű bizon látta, mikor azt a kápolnát építötték.
Lucifer meg aszondja: – Te vén marha, ez most vót, ezt a kápolnát meg mikor csinálták! – Visszafordút.
Otthun kérdezi a felesége Lucifert: – Na – aszondja –, nem tanátad?
– Nem tanátam egyebet – aszondja –, csak egy rozoga kápolnát, meg egy öreg barátot. Kérdeztem tűle, nem-e látta űket. Azt monta, de látta, amikor azt a kápolnát építötték. A vén bolond, hiszen ez most vót!
– Bolondabb vagy te, mind az a barát vót, mer azok vótak. A barát vót a János, hanem csak menj utánuk – aszondja.
Megin ott kerekedett egy föjhő, ment utánuk. Akkor meg az Ilonka Pilonka lójé vót változva, a János űt a tetejin. – Na – aszondja –, nézzé vissza, János, nagyon ég – aszondja – a jobb képem.
– Megin nem látok egyebet, mind egy fekete felleget.
– Na, az megin az apám – aszondja. – Most – aszondja – én elváltozok egy falka birkájé, te meg egy öreg juhásszé. És majd lesz a birkák között egy öreg birka, és ha majd kérdözi a Lucifer, apám, hogy nem-e láttá êre két fiatalt, akkor te azt mondd, hogy: de bizon láttam, amikor ez az öreg birka az első bárányt ellötte, és ez az összes birka mind ennek az egy birkának a fiai.
Le is szát ott a Lucifer, és kérdözte az öreg juhászt, hogy nem-e látott âra egy pár fiatalt?
– De bizon láttam, mikor ez az öreg birka az első báránt ellötte, és ez az összes birka mind ennek a fia.
– Ó, te vén bolond, ez mos’ vót!
Akkor visszafordút és hazament; kérdezte felesége, tanákozott-e velük.
Aszondja: – Nem tanákoztam űvelük, hanem egy öreg juhásszal, egy vén bolonddal – aszondja. – Aszondja, hogy akkor látta űket – vót ott egy öreg birka – amikor az első báránt ellötte; egy nagy falka birka vót ott az mind annak a fia. Mikor lehetett az!
Aszondja felesége: – Bolondabb vagy te, mind az vót, mer azok vótak; az öreg juhász vót a János. Majd elmék én magam – aszondja.
Kerekedett egy kék föjhő, az öregasszony tetejibe űt, ment gyorsan.
Eccer aszondja Ilonka Pilonka: – Nézz vissza, János, mit látsz, nagyon ég a bal képem.
– Nem látok egyebet – aszondja –, egy kék fölleget, nagyon gyorsan gyün felénk.
– Na, az az én anyám – aszondja. – Most – aszondja – majd én elváltozok egy kácsájé, te elváltozol egy tójé. Én majd úszkálok – aszondja – a vízbe.
Le is szátt ott az öreg ördögné, egyre csalogatta ki a kácsát: – Gyere ki, édös lányom, megbocsájtok mindönt, csak gyere ki. [118]
De a kácsa csak egyre benn úszkát a tó közepin.
– No, ha – aszondja – nem gyüssz ki – az öreg ördögné mondta akkor felejtsen ê mindenki!
Kácsa meg azt mondta neki: – Te meg pukkanj föl, mire hazaérsz!
Alighogy elindút az anyja, egyet nagyot zörrent, főpukkant, lepottyant.
Ők meg szerencsésen hazaértek a legénnek a városába, és a legén nem akarta, a János, csak úgy egyszerűen hazavinni a szülői házhoz, egy szállodába bérölt neki egy szobát, és otthagyta.
Mikor hazaért, meglött a nagy öröm szüleinek, és mingyá azon törték a fejüket, hogy nősítsék. De János má úgy elfelejtötte Ilonka Pilonkát a szállodába, hogy kigyütt – megfogta az anyai átok Ilonka Pilonkát –, hogy mire má hazaért, nem is tudta, hogy az is létezik. És meg is nősítették. Mikor mentek az esküvőre, gyalogszerrel mentek, és az előtt a szálloda előtt kellett elmenni, amellikbe vót az emeleten az Ilonka Pilonka. De má a szobába Ilonka Pilonka annyi könnyet ejtött, hogy térdig járt a vízbe. Mikor ott mönt a lakodalmas nép, ő meg nézött ki az ablakon, akkor is rítt, hát egy könnycsepp ráesett Jánosnak az arcára véletlenű. Akkor föltekintett János, és meglátta Ilonka Pilonkát. Akkor rögtön otthagyott mindönkit, és fölszaladt, levezette, és avval ment az esküvőre. Megesküdtek, és talán még máma is élnek, ha meg nem haltak.