Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. március 15) 3. szám

Bencz Boldizsár: Isten mögötti új fészekben

Csak két szobám a bazilikám,
kupolája mohos, esőivó cserép,
családi belügyeket vitat meg rajta
egy kopott galambpár és tíz-húsz veréb.
Szűk világra pislogó szeme
párkányára gondozatlan szemöldöknek
felmesterkedett a bölcs íratlan törvény:
pár fészket ellene viharnak s ködnek.
Padláskórusán művész az ősz,
háromregiszterű szélorgonán játszik,
és valahol a dermesztő végtelenben
oboák és sípok sikolya párzik.
Születnek vércsevijjogások
a kürtőmben, s élesen metszik a termet.
Mellém lapul hirtelen, s Istent tudakol
harsogó tavaszom: két apró gyermek.
Kérdik az Eget, Istent, Krisztust,
meséljek a nagy szakállú Mikulásról.
Megnyugtató, csúnya hazugságba kezdek,
s a vén galambpár krúgat a padlásról. [115]