Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. március 15) 3. szám

Bencz Boldizsár: Tudni a mindent

Neked olyan kevés lett volna, Isten,
megtudnom, hogy mi a Minden.
Szemed jókedvű rebbenése,
egy önfeledt ezred pillanat,
és ma már tudnám, hogy iszonyat
vagy fenséges elpusztulás-e
a halál.
Perccel az utolsó perc előtt
érezni-e: na, itt van, vége.
Vagy valami szép hülyeséggel
játszik az eszem: vajh!, mi lesz
ebédre?
S míg testem lefordul a székről,
mint egy megingatott, teli zsák,
kóvályog-e tényleg a lélek
a test körül, s csodálkozik-e:
ejnye hát!
Vagy széjjelnéz, és vállat rándít:
most már mindegy, gyerünk, barátom!
Nekiüget a végtelennek,
s szélrohammá válik egy csillaghatáron.
Neked milyen kevés lett volna, Isten,
megtudnom, hogy mi a Minden. [106]