Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. szeptember) 9. szám

Illés Sándor: Ács Tivadar: Magyar úttörők az újvilágban

A hazaszeretet, a küzdeni tudás, a dolgos magyar kéz, az akarat és az emberi erő hőskölteménye ez a könyv. Néhol nagyon izgalmas, filmszerűen peregnek az események, néhol száraz, történelmi adatokra támaszkodó, naplószerű.
Az idegenbeszakadt magyarok küzdelmes életét mutatja be a Kossuth-emigráció idejében. Ilyenkor mindig kínzó önvád marcangolja a szívünket, amikor az újvilágba szakadt magyarjainkról hallunk, mert arra gondolunk akaratlanul is, hogyha „ha az effajta s a világ vadonjait feltáró magyar mérnökök pionírok, az emberiség leghasznosabb egyedei egyszer hazajöhetnének s itt az [429] európai élet állóvízének kellős közepén megásnák az igazi romlatlan magyar élet nagy kiáradásának árkait, akkor talán megértenénk, „mi van azon sírnivaló” ha a furmányos székely paraszt nemes Nemegyei, meg a kun paraszt nemes László befogják az újvilág vadonjainak indiánjait, hogy mahagónit és ne kukoricát termeljenek. Ez a napló bizonyságot tesz arra is, hogy ha az ősvadban megszólal a szív, magyarul szólal meg, s ha magyarokat akarunk találni, ne mindég ott keressük, ahol azt hivatalból véljük feltalálni, hanem nézzünk szét mindenfelé, amerre Csaba királyfi útja elér s ahol „négy-öt magyar összehajol.”
A napló hősei magyar mérnökök, akik magyar akaraterővel, küzdeni tudással, lendülettel dolgoznak a megélhetésért. A Láthatár, amely már tíz éve figyeli a külföldi magyarok életét, nagyon értékes munkát végzett e könyv kiadásával.