Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. szeptember) 9. szám

Márkus Mihály: Győrffy István: Magyar nép, magyar föld

Győrffy István azok közé a nagy tudósok közé tartozik, akiknek a munkásságát csak most kezdjük kellően érteni és értékelni. Munkásságának eredménye a mai magyarságkutatásunk alapkövét jelenti. Végső következtetéseiben tanítása majdnem mindig örökérvényű, nem is beszélve arról, hogy milyen tanulságos. A korán elhunyt professzornak az élete valóban egybeforrott a magyar néppel és a magyar földdel. Ezt az egybeforradást elsősorban mi is tapasztaltuk, akik közvetlen környezetében tanítványai voltunk. A néppel és földdel való közösségéről szemléletes képet nyújt a legújabban megjelent könyve is, amely azokat a tanulmányokat foglalja magában, melyek főleg településtörténeti természetűek. Nagyobb részük már megjelent nyomtatásban is, azonban egyik-másik igen nehezen hozzáférhető helyen. Kisebb része pedig előadásait, szóban vagy rádióban tartott felolvasásait foglalják magukban. A sajtó alá való rendezést fia: Győrffy György végezte. Az összegyűjtött anyag elég egységes elrendezésű. Legtöbbje arra a vidékre vonatkozik, ahonnan maga Győrffy István is származott, a Nagykunság vidékére. De a Nagykunság mellett kiterjed figyelme az ország távolabbi része felé is, így külön tanulmány tárgyává teszi a matyók eredetét, a Hajdúság kialakulását, vizsgálja a Fekete-Kőrös völgyét, Délbihart, Erdélyt, stb. Mondhatjuk, hogy Győrffy István volt a legmagyarabb érdeklődésű néprajztudósunk. A trianoni határok előtt is főfeladatának tekintette a törzsökös magyarság néprajzi vizsgálatát, különösen az Alföld népe nőtt szívéhez a legjobban. Egyetemi előadásaiban és meghitt szemináriumi órákon is erre nevelte a hallgatóit, mindezt azonban kényszer nélkül tette, azonban annál eredményesebb volt, minden rábeszélésnél. Körülötte alakult ki a Táj és Népkutató Intézet és később Központ. Bizonyos, hogy vezetése alatt egy egész sajátos nevelésű gárda került volna ki, mint ahogy a mai tanítványai is sokan Győrffy nyomán haladnak és az általa taposott utakat próbálják járni.
A Magyar nép, magyar föld-ben különösen a kunok-ról írottak emelkednek ki. Nincs még egy olyan írásunk, mely akkora szeretettel foglalkozna ezzel a népcsoportunkkal. Győrffynek köszönhetjük, hogy ezt a legmagyarabbá vált népcsoportot az ő kutatásai nyomán közelről is ismerjük. Oly szépen és szeretettel ír róluk, hogy mintaolvasmánynak ajánlhatjuk minden kezdő etnográfusnak. Itt most nem akarunk rátérni a Nagykunsági Krónika méltatására, benne, pl. a Szilaj pásztorok c. fejezetre, hanem azokra a fejezetekre, melyek a Magyar nép, magyar földben találhatók. Természetesen ezek nem egyforma értékűek, minthogy maga a szerző is másképpen írta az egyiket, és másképpen a másikat. Van közöttük szigorúan tudományos tanulmány is és van népszerű, ismeretterjesztő cikk is. De ezek egyáltalán nem ütik, sőt hasznosan kiegészítik egymást. Győrffy Istvánnak valóban „Arany Jánosra emlékeztető szép magyar nyelvezete van, a bonyolult tárgyakat is élvezetesen, világosan adja elő, egységes veretet ad az egész kötetnek.” Nem kevésbé ki[427]sebb szeretettel foglalkozik a nagykunokból elkeveredett hajdúsági magyarsággal sem. Kutatásai nyomán megelevenedik az egész törökvilági élet az Alföldön. Eredetük, településük és minden egyéb problémájuk világossá válik előttünk.
A földet az emberrel együtt nézni, ez volt Győrffy István alapelve. Ezt mutatja a legszebben a fekete-kőrösvölgyi magyarságról írott dolgozata. Először a tájat, majd a szűkebb lakóhelyet, az emberi közösségeket, azok összetevőit, a családokat tette vizsgálat tárgyává. Ezzel párhuzamosan megfigyeli a tárgyi-néprajzi világot is, és eredményeit ezekhez mérten szabja meg. Ezek a dolgozatai tudományos értékűek és minden további kutatás számára példamutatóak, az olvasó számára kissé szárazabbnak is látszanak, de akik ismerik Győrffy István munkáit, jól tudják, hogy a tudományos rendszer mögött egy egész világ rejtezik, benne van a magyar élet a maga teljességében.
A sajtó alá rendező Győrffy György szerint Győrffy István munkáinak kiadása még tovább folytatódik. Őszinte örömmel és lelkesedéssel várjuk a további köteteket. A helyes magyarságismeretet elsősorban azzal kell szolgálnunk, ha mindazt közreadjuk, amit elődeink már elvégeztek, kikutattak. Győrffy István tudását, munkásságát felmérhetetlennek tartjuk, végtelen nagy mulasztás volna, ha abból csak egy morzsányi is elveszne. Szükség van rá elsősorban tudományos, másodsorban nevelői szempontokból. Győrffy Istvánnak nevelői szerepe van még halála után is, és ezt mindenképpen érvényre kell juttatni. A nagy tudós emlékét ezeknek a feladatoknak elvégzése által ápolhatjuk legmegfelelőbben.