Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. szeptember) 9. szám

Mérei Sándor: Mert költő vagy

Neked, még szépek itt a csillagok
s virágot hajtanak a nappalok,
tudsz álmodni… nem bánt se zaj, se harc,
zenéd: a csend, tükröd: a tiszta arc.
Mert költő vagy, így élsz: négy fal között,
magánosan, egyébhez mi közöd?
Hadd forrjon künn az utca, mint az üst,
hozzád nem ér el se korom, se füst.
Nincs benned árnyék, szennyes ár, salak,
hiába börtönöznek szűk falak:
napod aranya csurgó égi méz
s kis ablakod a végtelenbe néz. [389]