Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. szeptember) 9. szám

Fekete Lajos: Tiszteletes úr!

(Szarka Boldizsárnak.)
Hétszáz lelket terelt be az Isten
kicsi nyájadba tiszteletes úr,
hogy hétszáz lélek szűzföldjében, itt,
dolgozz láthatón s láthatatlanul.
Szegényen élsz, mert kicsi a falu;
de hétszáz lélek nagy-nagy hatalom
s mivel nem töprengsz földi jók fölött,
hétszáz lelked van, s uralkodsz azon.
Hétszáz lélek! Óh! milyen küzdelem
uralkodni egy lelkemen, – mi van,
mikor földi dolgokkal vesződöm
a szenvedélyek rossz óráiban.
Mégis, tereld a hétszáz lelkeket
a legjobb útra, mit isteni Ujj
mutat neked, hogy nyájaddal együtt
az Úr kedve szerint megigazulj.
Látod én is lelkekkel törődöm,
csak nálam kicsit nagyobb a család;
pár milliószor hétszáz lélek él
a földön együtt s ez a nagyvilág.
Éjt és napot egybekötve őrzöm
a hétszáz lelket, amely nyugtalan,
mert rossz álmából épp, hogy ébredez
a magyar világ és a nem magyar.
De költő dolga mindig strázsa volt
és családja volt az egész világ,
s ha háború jött, gyilkos puskaport
átkozott el, hogy ne hulljon a nyáj.
Tiszteletes Úr, vigyázd a falut!
(engem furcsa látomás megintett:)
láttam bajra gyülekező népet,
míg az Úristen félretekintett…
– – – – – – [384]