Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. július-augusztus) 7-8. szám

Csuka Zoltán: Kolozsmonostor

Álltam a domb peremén és néztem a reggeli tájra,
bontakozott a tavasz.
Lenn a Szamos zengett, vize szétvált s a Malomárok
pajkosan jobbra futott,
anyja haraggal el is fordult és balra kanyargott,
várta az ősi meder.
Szembe velem lebegett párásan a régi monostor,
ősi falán feketén
ültek az évek, a múlt évszázadok, zordon erővel,
mint örök, égi sasok.
Úgy lebegett ez a friss és mégis avult, fura kép itt
mint a szívem közepén
halk remegése lebeg tűnt s mégis örök szerelemnek.
Szárnyai messzi idők
tája fölött lebegőn és álmodozón tovaszállnak
s bennük a perc is örök. [358]