Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. július-augusztus) 7-8. szám

Frey Imre: Bácska érmészeti leletei

Ha megyénk érmészeti emlékeiről akarunk megemlékezni, úgy az egyes leletcsoportok leírását a görög pénzekkel kell kezdenünk, amelyekből vidékünkön meglehetősen keveset találtak. A Sombor-i Gradina szálláscsoporton jött elő egy kb. 3 gramm súlyú ezüst pénzdarab a régi Illyricum egy úgynevezett viktoriat-ja, mely pénzfajtát Dyrrachium és Apollónia városok vertek. Az előlapon oldalra forduló tehén (az anyaváros jelképe), alatta borjú (a leányváros jelképe), a tehén felett görög betűkkel Zenon és Niken felirat. A hátlapon Alcinous kertjének ábrázolása a főhivatalnok görög nyelven kiírt nevével.
Egyik bácsszentiváni legelőn, Makedón Fülöp aranyat túrt ki egy disznó, de ezt csaknem teljesen összeharapdálta. A mi vidékünkön csak néhány ezüst tetradrachmát találtak közelebbről meg nem jelölhető helyen, ugyanezen király korából. Előlapon Zeus jobbra néző babérkoszorús feje, hátlapon jobbra forduló lovas, aki felett ez a felírás olvasható görög betűkkel: Filippos. Kb. 14 gramm nehéz. Fülöp fiának és utódjának egy drachmáját találták Sztapáron egy tetradrachmáját meg Bácsban. Mindkét pénz előlapján Hercules jobbra néző és oroszlánbőrrel fedett feje látható, a hátlapon pedig trónon ülő és balra néző Zeus a sassal és kezében a királyi pálcával. Felirat görög betűkkel: Alexandros. A görög pénzek utánzatait az úgynevezett barbár pénzeket is megtaláljuk vidékünkön. Több helyen urna-sírok közelében a korai (La Téne) vaskorszak jellegzetes leleteivel jöttek elő. Az előlapon Zeus babérkoszorús feje, a hátlapon ló vagy lovas. Nagyobb példányokat tetradrachma alakjában Bácskeresztúron, Hódságban, Bácsban, Regőczén, Sztapáron és Apatinban találtak. Somborban a Bezdanba vezető műút közelében a városházától 2.75 km távolságban a sikarai út és a vasúti töltés közt, azon a helyen, ahol a dobrovoljacok házai épültek, találtak egy kis agyagedényben kb. 30 darab barbár rézpénzt. Hasonló pénzeket találtak a már említett görög pénzzel együtt Somborban Gradina-szálláson. A pénzek kidolgozása nagyon durva.
A római időkben a Duna-Tisza közén a jazyg-szarmaták voltak az urak. Egészen a II. sz. végéig foederált viszonyban állottak a rómaiakkal, amelynek értelmében csapatokat voltak kötelesek szolgáltatni. Így volt ez Traianus dák háborújában is, amikor a jazyg-szarmata segédcsapatok segítségére voltak a római légióknak. [344]
Némelyek azt állítják, hogy a rómaiak itt állandó telepesek voltak, magam viszont az itt elvétve található numizmatikai leleteket inkább az elfoglalt római területek szomszédságából eredőknek gondolom, melyek kereskedelem útján jutottak vidékünkre. A mi területünkön, a Dunán innen talált római pénzekről jegyzeteim alapján a következőket kívánom megjegyezni: a római korból eredő legrégibb emlék egy 144 évvel Kr. e. vert dénár a Fabius család pénzverdéjéből. Előlapján található Rómának jobbra forduló feje e felírással: Laveo – Roma. A hátsó oldalon quadrigán (négylovas kétkerekű kocsi) száguld jobb felé Jupiter, az egyik kezében villámmal, a másikban jogarral. A quadriga alatt van e felírás: Q. Fabi. E lelet pontos lelőhelye ismeretlen. Gomboson találtak réz ast e korból belevésett „XV”-tel.
A legrégibb és ritkasága folytán a római császárság korából származó legértékesebb pénz egy Caius (Caligula) (37-41 Kr. u.) arany, melyet Bácskertesen találtak.
Somborban a Szerb Olvasókör építésénél Traianus ezüstök és nagy bronzok kerültek felszínre. Köztük van egy olyan darab is, melyet Traianus Dácia elfoglalásának emlékére veretett. Bácsszentivánon egy ugyanazon császár idejéből származó aranyat találtak. Apatinban az ún. római sáncok mellett Trajanus császár pénzét a következő császárok pénzeivel találták együtt: Hadrianus (117-138.) Antoninus Pius (138-161.) és Lucius Verus (161-169.) Bácskeresztúron találtak Antoninus Pius pénzt, a sziváci határban pedig útépítés alkalmával nagy erővel tönkrevert bronz pénzei jöttek elő Trajanus Hadrianus és Antoninus Pius császároknak.
Bácskeresztúron népvándorlás korabeli temetőből jött elő Alexander Severusnak egy Niceaban vert (222-235) görög felirattal ellátott pénze. Az előlapon a császár babérkoszorús jobbra néző feje, a felírás köröskörül M. Aur. Sev. Alexand. Aug., a hátlapon 3 római hadi jelvény köröskörül Nikaeion felírással. A fent leírt pénzzel találtak együtt Licinius pater (307-323) ifjabb Licinius és Nagy Konstantin (306-337) társcsászárok pénzeit.
Somborban néhai Dr. Rátay József házának építésénél egy nagyon szép és ritka Tacitus arany került elő. A lelőhely a mai Gussmann-féle ház a Mussolini körúton, melynek kertje határos a zsidó iskolával. Szintén városunkban a régi „sörház” lerombolása alkalmával a Flórián utcában Boško Vukičevič szőlőjében találtak a kőmívesek Gallienus császár (mint társcsászár 254-260 és mint egyeduralkodó 260-268) kis bronz pénzét. Az Ugryék szőlőjében, a Sikara erdő közelében kis agyag edényben találták bronz pénzét Valeria Galeriának, Galerius feleségének, Nagy Constantin és Constans pénzeivel (337-350.) együtt. [345]
Bácsszentivánon idősebb Tetricus (267-273), II. Constatinus (337-340) és Gratianus (365-383.) bronzokat találtak.
Bácsban még korábban találtak Gratianusnak és Nagy Theodosiusnak arany pénzeit; újabb időben Dr. Mitlekics János innen szerezte meg a római császároknak sok érmét.
Tudok leletekről Gádoron és Őrszálláson a római császárság III. és IV. századából.
E század elején és a múlt század végén Kereszturon tanítóskodott Kuzmiák Sándor, aki Társaságunknak1 megküldte a község határában talált pénzek jegyzékét. E jegyzékben a következő pénzeket sorolja fel: Hadrianus (117-138), Antoninus Pius (138-161), idsb. Faustina, Marcus Aurelius (161-181), Alexander Severus (222-235), Philippus Arabs (244-249), Trajanus Decius (249-251), Claudius Goticus (268-270), Licinius pater (307-324), Maximinus Dasa (308-313), Nagy Constantinus (306-337), Crispus (317-326), Jovianus (363-364), Valentinianus (364-375), Valens (364-378.)
Bizánci pénzek közül e jegyzékben csak Justinianus (518-527) pénze szerepel.
A jegyzékben csak a nevek és sorszámok vannak felsorolva. A csoportosításból az is kitűnik, hogy id. Faustina, Marcus Aurelius és Alexander Severus pénzei ezüstből verettek, a többi császáré pedig bronzpénz.
Ismerjük a római pénznek barbár utánzatait is. Feljegyzéseim alapján leírtam azokat a római pénzeket, melyeket a mi területünkön, a Dunán innen találtak. Eme feljegyzéseimet egyrészt saját megfigyeléseim, részben pedig szavahihető szakemberek szemlélete alapján állítottam össze, de nem merem kijelenteni, hogy a felsorolás teljes.
Áttérek mostan a romai pénzek utánzására az ún. barbár népeknél. Ilyeneket találtak: Apatinban I. Constantinus pénzeit, Bezdanban egy ezüstpénzt, Naevian-család pénzének ezüst utánzata; Bácskereszturon 2 darab rézpénzutánzatot a Kr. u. IV. század római császárainak idejéből. Bácskertesen is ugyanabból az időből származó rézpénzeket találtak. Ezen leletek közt legnevezetesebb egy átlyukasztott arany, melyet Bácsmegye egy ismeretlen községében találtak az ifjabb Constantinus arany solidusának utánzata. (Numizmatikai Közlöny V. kötet 91. oldal, XV. kötet 54. o.)
Bizánci arany solidusokat találtak Bácskertsen Zenon és Fokas korából: Monostorszegen Mauritius Tiberius korából. Bácsszentivánon Heraklius, Heraklius Constantinus, Heracleonas és Zeno korából, Somborban Zeno korából. Szeghegyen egy népvándorlásbeli lovas sírjában találtak egy-egy aranyat Heraklius és Heraklius Constatinus korából. Meg kell jegyezni, hogy a bizánci [346] arany solidus a világkereskedelemben jó valutának számított és azokban az államokban volt forgalomban – vidékünkön is – amelyeknek nem volt saját aranypénzük.
Az árpád házi magyar királyok pénzét csak itt-ott találták korábban. De tudunk egy nagy leletről szent László pénzeiből, melyet állítólag a tudós örmény Antonianus pap talált Bácskának közelebbről meg nem jelölt lelőhelyén. E lelet nagyságáról nincs pontos adatunk, de tudott dolog, hogy Nuber Károly Ferenc régiségkereskedő ebből a leletből látta el teljes sorozatokkal az egész világot. A mi Társaságunk és e sorok írója szerzett tőle ezekből a pénzekből sok példányt.
E korszak nagy autentikus lelete a bácsi lelet, amelyből múzeumunk őre, Gubicza Kálmán a Numizmatikai Közlöny XII. kötetének 1. oldalán számol be. „Szutter Ferenc, bácsi lakos, folyó évi március 7.-én, Bács határában, az ún. Perlyance-dülőben, szántás közben egy nagyobbszerű ezüstpénzleletre bukkant. A lelet helye a községtől északkeletre, mintegy 3 kilométerre van. A nagyobb pénzdarabok egy három deciliter űrtartalmú kerek fekete bögrében voltak, melyet az eke kettévágott s azután darabokra tört, az apróbb pénzdarabok pedig egy vászonféle zacskóban voltak a másik pénz mellett, de amint a találó fel akarta emelni, a zacskó szétesett. A lelet a föld színétől alig 10 cm.-nél mélyebben. Szutter a talált pénznek körülbelül a felét ismerősei között elosztotta, a másik felét pedig Tripolszky Béla bácsi jegyzőnek adta. Tripolszky úr szívessége folytán a lelet megmentett része a Bács-Bodrog vm. Történelmi Társulatáé lett.”
A cikk szerint a lelet állott 1390 magyar dénárból, 5 1/2 darab aquilejai fillérből, 135 5/2 darab frisachi fillérből, l darab határozatlan és 8 darab töredék pénzből.
A magyar dénárok közt talált Gubicza 37 fajtát 293 variánssal és 12 új, a Numizmatikai Közlönyben még nem ismertetett alfajtát. Ebben van e lelet rendkívüli jelentősége. Az aquilejai és friesachi fillérek közt található szerinte 8 különböző csoport. Az egész lelet súlya 383.93 gr.
A lelet régiségét meg lehet határozni a verés és elásás idejének különbségéből. Az elsők közt vannak III. Béla király (1173-1196) denarjai, az utolsók II. Endre (1205-35) apró pénzei. A friesachi fillérek közt van II. Eberhard püspök (1200-46) pénze is, de hiányzik teljesen IV. Béla pénze.
Előzetes megjegyzések után Gubicza leírja a pénzeket 111 C. N. H. 19. sz. adalékban, azután a 115, 118, 119, 122, 123, 126, 129, 133, 136, 137, 138, 140, 144, 145, 146, 147, 151, 153 számokban, majd a 34. és 37. sz. függelékben, aztán e pénzeket az C. N. H. 157., 204., 199. és 200. számában, pénzverdei jeleik variánsait és [347] az új fajtákat. Aztán következik az aquilejai és friesachi fillérek leírása.
Így hangzik Gubicza beszámolója.
Áttérünk ugyanazon könyv 81. oldalára a tragikus halállal kimúlt Dr. Harsányi Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum nagy tudású osztályigazgató cikkére. 1912-ben a M. N. M. is hozzájutott egy denarlelethez az Árpádok korából, mely hasonló fajokból állt és ugyanabból a korból való. Az e korból való leletek nem oly gyakoriak, azért a bácsi leletet a magyar numizmatika nagy nyereségének kell tekintenünk, mellyel az újabb korban csak a Horgoš-i lelet vetekedhetik. Hogy ez utóbbi része a leletnek megmaradt, az Schmidegg Alfréd érdeme, ki az egész leletet a legkisebb vállfajokig csoportosította és átadta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Schmidegg nem ismerte a lelet pontos lelőhelyét. Az eladó csak annyit mondott neki, „hogy a leletet valahol a birodalom közepe helyén 1912 tavaszán találta.”
Harsányi, aki minden egyes darabját lelkiismeretesen összehasonlította ama N. M.-ban lévő példányokkal és látott néhány darabot a bácsi leletből is, arra a meggyőződésre jutott, hogy itt tulajdonképp egy és ugyanazon leletről van szó. A bácsi lelet egy időben került napvilágra a Schmidegg-félével. Mindkét lelet alapjában egyenlő. – Mind a két lelet ugyanazon időből való aquilejai és friesachi filléreket tartalmaz. Valószínű, hogy ezt a leletet ritka példányaival egy halomban találták, egy időben és ugyanazon helyen, és nem ugyanazon időben több helyen. Gubicza szerint Szutter a lelet felét szétosztotta ismerősei között – tehát több mint valószínű, hogy az elajándékozott példányok később kerültek a N. Múzeumba. A bácsi leletben van 1507 darab árpád kori pénz, Schmideggében pedig 1340 darab – tehát ez a lelet 2847 árpád kori dénárból állott.
Harsányi aztán pontosabban, mint Gubicza, leírja e lelet pénzeit és variánsait. Felemlíti, hogy a lelet legfontosabb része a C. N. H. 122 sz. alatti sorozata. A lelet felfedezése előtt csak két példánya volt e fajtának ismeretes. Hosszú ideig még a M. N. M.-nak se volt egyetlen darabja, míg a M. Numizmatikai Társaság elnökének, Dr. Zimmermann Lajosnak nem sikerült a Berchtold-féle gyűjteményből Rupp Jakab példányát nemes gesztussal a M. N. M.-nak juttatni. A másik ismert példány a győri szt. benedekrendi főgimnázium gyűjteményében volt meg. Evvel a lelettel az ismert példányok száma 4l-re emelkedett.
E sorok írója a leletről egy itteni aranyműves útján szerzett tudomást, aki a bácsi vásáron abból néhány darabot megvásárolt. Ezeket sikerült az ékszerésztől megszereznie, sőt közvetlenül a megtalálótól is egy nagyobb mennyiséget. Ugyanezen leletből vá[348]sároltak Major János pénzügyi titkár, Tripolszky Béla és Bodonyi Gyula jegyzők. A legszebb és legnagyobb sorozatot Tripolszky Béla szerezte, és azt e sorok írója tőle vette meg. Bodonyi jelentéktelen sorozata állítólag elveszett. Nuber Ferenc Károly a helyszínén, s később a Társaságtól csere útján megszerzett több száz példányt, melyeket ugyancsak e sorok írója vásárolt meg tőle. A Társaság a pénzek egy részét megtartotta gyűjteménye számára. A másik részt cserére használta fel a M. N. Múzeummal és ez úton kapta meg Cohen Henriknek a római pénzekről írt nagy művének első kiadását. Szentgáli Károly budapesti igazgatóval is cserélt magyar pénzeket rómaiakért. A fennmaradt készletről szép képes árjegyzékeket küldött szét a Társaság. Így sok gyűjtő vásárolt, különösen e sorok írója; két ízben több ezer koronáért nagyobb sorozatokat.
E pénzek további sorsáról nem sikerült pontos adatokhoz jutni, de felemlítésre méltó, hogy e lelet pénzei Münchenben Helbing Ottó utódai numizmatikai kereskedőnél is fellelhetők voltak, de ez nem akarta megmondani, kitől vette volt e pénzeket. Ugyanilyen eredetű kisebb pénzek Magyarországon kereskedők és gyűjtők birtokába is kerültek. Mindezek a pénzek Szutter készletének azon részéből származnak, melyet ő „elajándékozott.”
Az árpád házi király korából származó nagy lelet leírása után, nézzük mit találtak a mi területünkön itt-ott ebből a korból. Somborban megtalálták Szent István és II. Béla ezüst pénzét rossz anyagból. A Somborban e korból eredő pénzekre visszatérünk majd, amikor a szlavóniai pénzekről lesz szó, az ún. báni pénzekről, melyek közt voltak tiszta magyar vonatkozású dénárok és obolusok.
A monostorszegi határban, Bartán-vár – az ún. Bodrog-vár – közelében, találták Szt. László obolusát. Történelmi adatok szerint Szt. László Bodrog várában fogadta a nyugati államok megbízottjait a keresztes háborúk ügyében, kik akkor Szt. László királyt megválasztották a keresztes háborúk katonai vezetőjévé. Tudjuk, hogy vállalta e tisztet, de halála megakadályozta a kivitelben. Szt. László pénzt Bácsban is találtak. A sztapári vízimalom közelében nagymennyiségű rézpénzt találtak. A régi numizmatikusok, mint Rupp Jakab, Weszerle József és mások úgy vélték, hogy ezeket a rézpénzeket IV. Béla verette a tatárjárás után, és hogy a két ülő kép a hátlapon IV. Béla királyt és a fiatal királyt, V. Istvánt ábrázolják. Ezek voltak az első magyar rézpénzek. Régi numizmatikusaink a réznek ezt az első felhasználását pénzverői célokra a tatárjárás utáni nyomorral okolták meg. Újabb numizmatikusaink Réthy dr. múzeumi őrrel az élükön azt állítják, hogy ezek a pénzek IV. István korából erednek és bizán[349]ci mesterek verték azokat. Jeszenszky Géza egész sor nyomós okot hoz fel bizonyítékul, hogy itt III. Béla pénzéről van szó. (S. N. H. 98, 99. és 100.)
Ilyen pénzt sok helyen találtak keleti felírású pénzekkel együtt. (C. N. H. 101. és 103.) Érdekes, hogy numizmatikusaink eddig egy ilyen aranyat számon tartottak, amely a bécsi császári arsenalban volt. Ez a példány a békekötések értelmében a M. Nemzeti Múzeumnak jutott és akkor megállapították, hogy nincsen aranyból, hanem aranyozott rézből.
Ilyen típusú rézpénzeket szórványosan találtak Somborban, Staparon, Monostorszegen, Kereszturon, Bajmokon, a gádori halmokban és Őrszálláson is.
A XI. században megindult keresztes háborúk numizmatikai nyomait a mi területünkön is meg lehet találni. A Sombor-i határban, a monostori úton, a Wámoscher, azelőtt Szemző-szálláson találtak egy agyagedényben sok francia ezüstpénzt. A pénzt a munkások maguk közt felosztották. Az akkori gazdasági felügyelő, Uray József, sikeresen megőrizte egy kis részét a leletnek és átadta szakszerű megvizsgálás céljából Társaságunk volt őrének, Schwerer Józsefnek. Schwerer nem ismerte a pénzeket, azért felküldte a M. Nemzeti Múzeumnak. De itt sem tudták pontosan meghatározni, milyen pénz ez, azért a N. M. akkori őre, Dr. Hampel József elküldte Párizsba. Innen hosszabb idő múlva azzal küldték vissza a pénzeket, hogy azok a keresztes háborúk idejéből valók és az akkori érsekek és püspökök Franciaországban vert pénzei. A pénzek egyrészét „prima sedes Galliarum” felirattal a lyoni érsekség verette. De a küldeményben voltak olyan példányok is – „Valenti” felírással –, amelyeket még Párizsban sem tudtak meghatározni. Néhai Grosschmidt Gábor a kereszt jel alapján úgy vélte, hogy a pénzeket a clermonti zsinat után verették francia érsekek és püspökök, hogy evvel fedezzék a keresztes hadjáratok költségeit és a zsoldos katonák zsoldját.
Pontosan nem lehet meghatározni, hogyan jutott e pénz ide.
Befejezve rövid ismertetésünket a keresztes háborúk korából származó, fontos numizmatikai leletről, áttérünk egy másik igen fontos leletre, amelyet 1908-ban a Ferenc-csatorna bal partján tártak fel a bolgár paprika termelésre berendezett kertekben. A lelet legnagyobb részét Szlavónia számára vert ezüstpénzek, ún. „báni dénárok” teszik. De van a leletben Magyarország számára vert pénz II. Endrétől – III.Endréig terjedő időből.
A leletet Társaságunk 1909-iki Évkönyve a 62-75. oldalon kimerítően ismerteti. Itt csak annyit jegyzünk meg röviden, hogy a szlavóniai báni dénárok keresztjének mindkét alsó ágán különböző jelek találhatók: egy-egy pont, egy-egy liliom, egy-egy madár vagy betű. [350]
A pénz másik oldalán, két csillag közt balra szalad egy nyest és ez olvasható: Moneta Regis P + Sclavonia vagy ennek a köriratnak variánsai. Némely pénzen „regis” helyett „Ducis” felirat van.
Magyar ezüstpénzekből a leletben a következők voltak: II. Endre C. N. H. 219 és 226, IV. Béla C. N. H. 229, 234, 241, 244, 246, 253 sz., V. István C. N. H. 285, 287, 295, 297. 299 sz., IV. Kun László: C. N. H. 336, 344; – III. Endre: C. N. H. 360. – Verbason nagyobb mennyiségű friesachi dinárra bukkantak.
Eléggé gyakran található a mi területünkön a vegyes-házbeli magyar királyok pénze is. Különösen sok a török betörések és hódítások korából. Ebben az időben nem volt biztonságban az embereknek sem élete, sem vagyona. Területünkön át egyrészt a török hordák vonultak fosztogatva és rombolva, majd a „rongyosok.” Az emberek szerencsések voltak, ha életüket menthették, pénzüket pedig elásták. Ekként magyarázható az arany és ezüstpénzek gyakori lelete. Čonopljan nagyobb mennyiségben Zsigmond király pénzét, Sivacon V. István aranypénzt, Bácsszentivánon még V. László, Hunyadi János kormányzó, I. Mátyás és II. Ulászló aranyaiból is találtak. Ebből a korból való aranyakat találtak Bajmokon, Küllődön, Bácskertesen és Gomboson is. Egy Zsigmond arany Szilágyiban jött elő.
Ebből a korból származó ezüstpénzt Bácska sok helyén találtak. Nagyobb leletet tártak fel Gomboson. Cziráky Gyula közreműködése folytán e leletből néhány száz példány eljutott Társaságunk Múzeumába. A leletben találhatók I. Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos dénárjai, valamint obolusok sokféle változatban. Mindezen pénzek jobb minőségű ezüstből vannak verve. (C. N. H. 232, 233, 234, 235. és 239. sz.)
Hasonló összetételű az őrszállási lelet is, melyet kb. 15 év előtt fedeztek fel és amely szintén több száz darabból áll. Az előbbivel ellentétben ez a lelet túlnyomó részben (C. N. H. 308, 311, 313. sz.) silányabb ezüstből van kidolgozva. A leletben volt néhány ritkább garas (C. N. H. 299.) és obulus (C. N. H. 314.) Legnagyobb része Basler István Sombor-i városi főmérnök tulajdona, aki a gyűjteményt változatok szerint szépen rendezte. Basler mellett a lelet többi része e sorok írójának tulajdonába ment át.
Érdekes, hogy a dénárok közt van 1527. felírású is. II. Lajos király már ez évben nem volt az élők közt, mert ismeretes, hogy 1526-ban a mohácsi vész alkalmával lelte halálát. Az államkincstár, valószínűleg az 1526. évi mennyiségét a pénznek még abban az évben vette át, minthogy azonban még mindig szükség volt pénzre, vert ilyet a következő év számlájára is. Ez sokszor megtörtént máskor is, de akkor nem volt annyira szembetűnő. [351]
A mohácsi vészt megelőző időből származó, de a török veszedelem idejében elásott leletek bőven találhatók a mi területünkön. Gombos, Őrszállás után Apatin vidékéről is került elő ilyen lelet. Ezek közt fordult elő 2-3 darab későbbi magyar dénár is, melyeket Jurg János Apatin-i tanár nagyon fontosnak vélt, de a cikk szerzője meg van győződve, hogy ezek a pénzek nem kerültek a többiekkel egy időben a rejtekhelyre. A leletekben ugyanis a régibb pénzekből kevesebb, az újabbakból több szokott előfordulni. Ezen leletben II. Lajos pénzei dominálnak, mint legkésőbbiek, az 50-100 évvel később datált pénzekből csak nagyon kevés fordul elő, ezeknek a patinája sem egyezik a lelet zömével. Tehát csak valami véletlen folytán kerülhettek az összetartozandó lelet anyagába.
A mohácsi vész után I. Ferdinánd és utóda korában területünket idegen zsoldosok szállták meg a hadakozás más módját és idegen pénzeket hozva magukkal. Monostorszegen ez időből nagy leletet tártak fel sok tallérral.
Lengyel garasokat területünk majdnem minden helyén találtak. Érdekes, hogy e korabeliek közt van sok hamisítvány, ezüstözött rézből. Úgy látszik, hogy az idegen zsoldosok itt akartak szabadulni e hamisítványoktól, minthogy a nép itt nem ismerte annyira az igazi pénzeket.
A török hódoltság korában a mi területünkön is a félhold uralkodott. Erre az időre emlékeztet bennünket az a sok török arany és rossz ezüstpénz, amely egészen a rézig süllyedt. A pénzt többnyire szétosztva találták meg, de feltártak edényekben rejtett kincseket is.
Ezzel beszámoltunk megyénk területén előforduló numizmatikai leletekről. [352]