Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. július-augusztus) 7-8. szám

Jenko, Simon: Szlovén történelem

Ugyanaz a vigasztalan, sötét kétségbeesés zokog Jenko e költeményében, mint a XIX. század első felének magyar költőiéiben (Bajza, Kölcsey, Vörösmarty stb.) – Jenko Simon 1835-ben Podreča-ban született a történeti Sorško polje-n. Korának egyik legtehetségesebb, de fiatalon (34 éves korában) elhunyt költője. Igazi lírai természet. Dallamos versei frissek, élményszerűek, mesterkéletlenek, közvetlenek. Legszebbek szerelmi és hazafias versei. Jenko Prešeren mellett a szlovén irodalom egyik legnagyobb lírikusa. Meghalt 1869-ben.
Keserűség és fájdalom,
édes hazám, rád gondolnom.
Azt sem tudják, mi a neved.
Sem híred, sem becsületed.
A történet aranylapján
egy betű sincs rólunk talán.
Nincsen múltunk, nincs jelenünk.
A jövőnkben sem hihetünk.
Ki tudja már, hol pihennek
ősei e kis nemzetnek?
Sírjaikon – vajon meddig? –
koldus utód botlik-csetlik.
És ha üt a mi óránk is,
ha rög szakad mireánk is,
ha mi páran is kidőlünk:
ki tud akkor mifelőlünk?
A mi népünk történelme:
nemzedékek lassú veszte.
Senki sem tart számon bennünk.
Sem hírünk, sem becsületünk.
Pável Ágoston fordítása [334]