Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. július-augusztus) 7-8. szám

Sardenko, Silvin: Zokogtak az angyalok

Sardenko Silvin (Alojzij Merhar) 1878-ban Ježicában, Ljubljana mellett született. Gimnáziumi hittanár, majd kanonok Ljubljanában. Ő is a ljubljanai diákok irodalmi társaságából (Zadruga) nőtt ki, mint Murn, Kette, Cankar és Župančič. Dallamos, színpompás költeményei túlnyomórészt reflexív természetűek. A „Dom in Svet” egyik legjelentősebb költője.
Elindultak az angyalok.
Kerestek egy ügyes ácsot.
Találtak is ügyes ácsot:
„Kérve kérünk, ácsolj egy kis
bölcsőt az Isten fiának!”
„Ha tudok még! – rázta a fejét –
Rég nem faragtam már bölcsőt…”
Addig ácsolt, jászolt ácsolt,
jászolt az Isten fiának.
Nőtt a gyermek, bölcsességben.
Megért harminchárom évet.
És mondta az angyaloknak:
„Az én lelkem mindhalálig
szomorú már, szomorú…”
Elindultak az angyalok.
Kerestek egy ügyes ácsot.
Találtak is ügyes ácsot:
„Kérve kérünk, egy koporsót
ácsolj az Isten fiának!”
„Ha tudok még! – rázta fejét –
Rég nem faragtam koporsót!…”
Ácsolt, ácsolt és keresztet
ácsolt az Isten fiának.
Felzokogtak az angyalok.
Sírva mentek az Istenhez,
Isten őket vigasztalta:
„Ne sírjatok, zokogjatok,
aranyszárnyú kis angyalok!
Így kellett történnie!…”
Pável Ágoston fordítása [333]