Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. július-augusztus) 7-8. szám

Mérei Sándor: De búcsú lettél

Ígéret voltál, szerelem,
első tavasz a szívemen,
mégsem maradtál meg nekem.
Szemed tükrén vágy és varázs
lángolt, igézett s oly csodás
volt minden édes álmodás.
Jöhettek felhők és szelek:
azt hittem, kedves, értelek,
örök hűségnek hittelek.
De búcsú lettél, könny s ború,
múltak keresztjén koszorú
s nem voltál soha szomorú.
Menyasszony lettél, asszony is,
sötétebb lett az alkony is
s csak mosolyogtál akkor is.
S hiába mondtam: semmiség,
sebhely maradtál: fáj és ég
s nem vigasztal se föld, se ég.
Ígéret voltál, szerelem,
első tavasz a szívemen,
miért nem maradtál meg nekem? [309]