Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. június) 6. szám

Kunszabó András: Szekfű Gyula: Állam és nemzet

Magyar Szemle Társaság, 1942
Különösen itt a Délvidéken kellene minél több embernek megismernie Szekfü Gyulának, ennek a nagytekintélyű tudós történésznek könyvét, mert talán sehol nem beszélnek annyit avatatlanul a szentistváni gondolatról, az apostoli király hagyatékáról, mint nálunk. S Szekfü könyve nemcsak a szentistváni állameszmét, de a kisebbségek államjogi helyzetét is tárgyalja azzal az alapos történelem ismerettel, amelyet már megszoktunk nála. A kisebbségi népek helyzetéről még sohasem olvastunk ilyen megértő sorokat. Ha ma nem is időszerű Szent Istvánnak fiához intézett intelme, hogy: „egyetlen nyelvvel és egyféle szokásokkal bíró ország gyönge es törékeny”, a helyzethez mérten és a magyar nemzet lovagiasságához híven kell elfogadnunk a szent királynak figyelmeztetését fiához, hogy jól bánjon a nem magyar ajkú lakossággal.
Szekfü Gyula nemcsak a megváltozott eszmékhez alkalmazkodik, amikor kijelenti, hogy Szent István nem alkotott kisebbségvédelmi szervezetet, amelyekben biztosította volna a kisebbségek jogait, hanem a magyar állam fejlődését is figyelembe veszi, melynek ma más a helyzete, mint ezer év előtt.
A szentistváni gondolat helyes felfogását tanuljuk meg Szekfü Gyula könyvéből, amely nem száraz történelmi munka, hanem csupa izgalom és mégis határozott tudományos magatartást őriz magában.
A legidőszerűbb politikai tanulmányok gyűjteménye ez a könyv, de a publicisztika és a politika porondján ágáló rétorok helyett – akiket fölényes humorral utasít rendre a szerző – valóban megoldani akarja a magyarság legégetőbb sorskérdéseit.