Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. június) 6. szám

Laták István: Csüggedt beszámoló

Könnyem csak nagyritkán születik már,
Kiszakasztották a legvadabb szelek,
Hogy ifjan is annyi őszhajszálam van,
Kit érdekelhet az még, emberek?
Elszöktem a mezőtől, az örök falutól,
S már lélekben is alig találok oda,
Aszfaltok tikkadt lelkű vándorlója lettem,
Jobbágyköldökről szakadt rajongó unoka.
Ifjúságom ide-oda topogással telt el,
És békétlen, csüggedetlen keresésben.
S ha nem gyújtottam égigérő szép tüzeket,
Szentjánosbogárként világítva égtem.
Csábított a varázsos távol és a tenger,
Húztak messzi hegyek felé szirén-dalok,
És itt tartott mogorván, magamat marva
Sok düledező ház s pár névtelen halott.
Könyvek, könyvtárak szerelmese voltam,
Itt kevesen értették úgy a könyvek szavát
Mint én. Könyvvel dolgozni volt az álmom,
Csak könyvtárszolga lehettem volna legalább!
Mint mesebeli várak titkos őrszobái
Hívtak, csábítottak a könyvtárszobák,
De a dermedt illatú sok öreg fóliáns
Nem az én ujjamra hintette rá porát.
Pénzt csak kaptam néha zord igéimért
Igaz megbecsülést ritkán, vagy soha.
Megtanultam én jámbor: elismerést hoz csak
A beltéren készült jólszabott ruha.
Boldogságom megpenészült reményét
Rágicsáltam a sótalan kenyérbe –
Nekem a kínzó jövőt – álmodás maradt,
Az életuntak örök menedéke… [257]