Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. május 15) 5. szám

Banó István: Pandúr Péter: Hét Bagi meséje

Dégh Linda gyűjtése. Pohárnok Zoltán fametszeteivel. 125 1. Budapest, é. n. Officina.
A néprajz iránti érdeklődés örvendetes jele, hogy egyrészt a tudományos igényekkel megírt munkák – különösen amelyekben bármilyen természetű anyag-közlés is van – az olvasóközönség széles rétegeinél kedves fogadtatásra találnak; másrészt készülnek kimondottan a nagyközönség számára is néprajzi tárgyú könyvek, és ezekben sem kell a néprajz anyagát bármilyen formában is átalakítani. Ilyen kiadvány Pandur Péter hét bagi meséje is. Díszes kiállítású, bibliofil jellegű kötet. A mesék minden változtatás nélkül eredeti szövegükkel vannak közölve. Pohárnok Zoltán fametszetei pedig olyanok, mintha a meséikből léptek volna ki.
A kiadvány, mint a címe is mondja, hét népmesét tartalmaz a bagi (Pest m.) Pandur Péter elmondásában. A mesék gyűjtőjének, Dégh Lindának, rövid bevezetője a mese világához, a mai mese életéhez akarja közelebb vinni az olvasót. Azután rövid jellemzést ad a mesék elmondójáról, Pandur Péterről, aki végigjárta a paraszti sors úgyszólván minden állomását, és máig is nagyon szegény ember maradt. De mesélni bőségesen, olthatatlan kedvvel és nagy alakítókészséggel tud. A mesék újszerűsége és szépsége nem annyira tartalmukban van, hanem Pandur Péter eredeti előadásmódjában, az egyes jelenetek naivan kedves kiszínezésében, [234] az előadás elevenségében. A közönség ízlésének fejlődésére mutat, hogy á népmeséket eredeti formájukban, nyersnek látszó természetes szépségeiben is tudja élvezni, nemcsak irodalmilag átstilizált alakjukban.
(Egyébként Dégh Lindának Pandur Péter teljes mesekincsét felölelő munkája most van sajtó alatt, az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény III.–IV. köteteként fog megjelenni. E nagyobb gyűjteményben az e könyvben nélkülözött, többetmondó bevezetést, és a mesékre vonatkozó jegyzeteket is meg fogjuk találni.)