Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Folyóiratok

Vissza

Kalangya, XI. évfolyam (1942. május 15) 5. szám

Banó István: Lajos Árpád: A magyar népjátékai
136 1. 48 képpel és 43 kottapéldával. Budapest é. n. Franklin Társulat kiadása. Magyarságismeret sorozat.
Lajos Árpád könyve hetvenhét magyar népi gyermekjátékot mutat be, amelyeket a fiúk és lányok csoportosan szoktak játszani a szabadban. E játékokat a szerző maga gyűjtötte az ország különböző részén. A játékok leírása előtti rövid előszóban a nemzeti gyermekjátékok értékeire hívja fel a figyelmet. Bevezetésében rövid játékelméletet ad, amely alkalmas arra, hogy a magyar népi gyermekjátékok iránti érdeklődést felkeltse, és a nemzeti gyermekjátékok megbecsülésére intsen. Elmondja, hogy a gyermekek játékaiban a felnőttek élete tükröződik, de nemcsak a ma élete van meg bennük, hanem letűnt idők régi szokásainak, történeti eseményeknek, meséknek, balladáknak értékes töredékei is, amik a játékok keretében konzerválódva mai napig fennmaradtak. Bevezetésének legértékesebb része az, ahol a játékokat a gyermekek szem[233]szögéből nézi; kiemeli a játékok fontos nevelő és önnevelő értekeit; jellemző különbségeket vesz észre a fiúk és a lányok játékai közt. A fiúk játéka jobbára „sport” gyakran van egyéni – vagy csapatverseny jellege, a játék gyönyörét sikeres kifejtése adja meg. A leányok játéka inkább költészet: a tánc, a dal és a hangulat az uralkodó eleme. Ezeket a megállapításokat a közölt játékok igazolják is.
Lajos Árpád könyvének a játékok közlésével elsősorban gyakorlati értéke van. A tudományos játékkutatás szempontjából kétségtelenül hiányossága az, hogy az eddig publikált népi játékokról – pedig vannak e téren is értékes munkák – egyáltalában nem vesz tudomást. Nem kutatja az általa közölt játékok elterjedtségét sem. Viszont e játékok gyűjtésével hasznos és értékes anyagot szolgáltatott a néprajztudománynak is. Mind tudományos, mind gyakorlati szempontiból nagy értéke könyvének a játékoknak minden mozzanatra kiterjedő pontos leírása. Leírásai alapján az egyes játékokat hűen magunk elé tudjuk képzelni, utána tudnánk játszani és meg tudnánk másokkal taníttatni. Ebben nagy szolgálatot tesznek a játékokat bemutató igen szerencsés fényképfelvételek is, amelyek a játékok hangulatát is megadják. A közölt dalok és mondókák egyrészt szervesen hozzátartoznak a játékokhoz, másrészt önmagukban is értékesek, mert népi gyermekdalaink és gyermek-költészetünk anyagát szaporítják új, értékes darabokkal.
Lajos Árpád könyvét nagy élvezettel forgathatják, akik érdeklődnek a magyar nép élete iránt. Az ifjúsággal foglalkozó nevelők számára pedig hasznos segédkönyv lehet, szép magyar játékokat taníthatnak meg belőle növendékeikkel. A játékok pontos leírásával pedig hasznos szolgálatot tett a magyar néprajztudománynak is.