Erdélyi Tibor a Délvidéken született, Fehértemplomban, de már kora ifjúságában elszakította innen a fekete magyar sors és most a nyugati végeken, Sopronban dolgozik a magyar művelődésért. A gyermekkor örök és kiszakíthatatlan élménye azonban a szívében maradt, a trianoni sors pedig egész költészetére rányomta bélyegét. Verseskönyvének a címe is a magyar feltámadást várja; 1938-ban, Szent István napján írta a kötet címadó versét Erdélyi Tibor, azon a napon, amikor szerte a Balaton partján nagy máglyákat gyújtottak, reménytüzeket, a nemzet feltámadásának reménytüzeit. S nem sok idővel később már be is következett a békeszerződések felülvizsgálásának első lépése, Felvidék egy része visszatért. Szülőföldjének, Fehértemplomnak külön verset szentel Erdélyi Tibor, a szülőföld felé száll sóhajtása, a szülőföld felé, ahol édesanyja, édesapja és kis húga nyugosznak a temetőben s ahová ő nem juthat el. Erdélyi Tibor költő és katonaember, a magyar irodalomban igazán nem ritka jelenség és csak őseink példáját követi hűségesen, amikor dalaiban elsősorban a haza és nemzet sorsát énekli. Tisztult, emelkedett hazafiasság, nemzetének mélységes szeretete jellemzik verseit s emellett a család nagy élménye, a család, ami az ő számára a legmagasabb fokú költészet. A felszabadulást „szent gyűlölettel” várja s ezzel a motívummal nem egyszer találkozunk verseiben. Erdélyiben a „kisebbségi sors'' más síkon jelentkezett, ő szülőföldjéről elüldözve, örökös nosztalgiában szűkebb pátriája iránt élte át a trianoni két évtizedet s dalolta meg ennek a két évtizedek érzéseit. Érdemes rá a felszabadult Délvidéken felfigyelni, hiszen eddig úgysem lehetett volna, a sors azonban megadta, hogy a Délvidékről elszármazott költő versei most már ide is eljuthatnak. Erdélyi Tibor testi és lelki gyökerei pedig ideérnek és innen soha egy pillanatra el nem szakadtak.
|
Fejlesztette: GAS Softwares