Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. május 15) 5. szám

Csuka Zoltán: Viharban

Most lobogj fennen én lelkem,
feszülj és csattogj, mint a zászló.
Dördülj meg mélyen, mint az ég;
Isten szavát messze kiáltó.
Mindenki gyűlöl? – Ne gyűlölj,
szeresd a jót, szeresd halálig…
Mindenki átkoz? – Ne átkozz,
amíg a kő szívvé nem válik.
Véres a föld? – Be ne vérezz
egyetlen szóval, tettel senkit,
Minden hazug? – Te ne hazudj,
igaz legyél utolsó percig.
Most lobogj fennen én lelkem,
s ragadd magaddal gyarló testem,
az örök jóért mindörökké
harcoljunk híven mind a ketten. [193]