Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. április 15) 4. szám

Lovász Pál: Szépanyám földjén

Bibliás szépségben itt lebeg a lelke,
sugarat hullat le futó életemre.
Keze fogásának, lába hű nyomának
emlékét villantja édes biztatásnak.
Templomkilincs fényén tenyere parázslik,
harangszó hangjában imája hintázik.
Mecseki sziklán fönn, vadrózsabokorban
tündöklő arcának igézete lobban.
Törzsöm vándorútja innen elkanyargott:
bölcsőnek kaptam az arany Tiszapartot.
Századok ködéből anyai jussában
Baranya földjére visszaemelt lágyan.
Szeme a szememben rácsudál a tájra:
életem életét új köntösben járja.
Felémrebben mécse jó testvérszíveknek;
itten akaratlan szeretek s szeretnek. [161]