Bözödi György nevét „Székely bánja” című nagyszabású tanulmánykötete tette széles magyar olvasókörök előtt ismertté. Ebben a kötetében a székely nép felkeléseinek szociális hátterét rajzolta meg s nem tehetünk róla, még ma is, akármelyik szépirodalmi művet olvassuk, ez a pompásan induló, hatalmas tanulmány tűnik elénk Bözödi sorai mögül. A Székelyföld felszabadulása után Bözödi, úgy látszik, véglegesen hátat fordított a tanulmányírásnak s egyre inkább a szépirodalom felé fordul. Most megjelent új kötete, a „Nyugtalan pásztorok” két pásztorlegény szerelmi tragédiájának regénye; az egyik pásztor életével lakol azért, mert szeret, a másik pedig szerelmével lakol azért, mert embert öl. A két fiatal legény szerelme mögött pedig ott fekszik a székely falu, minden titokzatos lelki mélységével, romolhatatlan egészségével és örök élni akarásával. Bözödi alaposan ismeri népét, a törhetetlen székely fajtát s ebben a regényben is a táj és lélekrajz, ami elragad. A cselekmény sokszor kissé hihetetlen, furcsának érezzük, hogy a falu egyáltalában nem gyanakszik a gyilkosra, bár jó néhány oka lenne a gyanúra. Így többek között az, hogy a gyilkos legény, Séra János a meggyilkolt legény szeretőjével, Júliával együtt jelenik meg a virrasztóban s mikor a koporsó előtt áll, elhagyja lelkiereje, megtántorodik, székkel kell megkínálni, hogy össze ne rogyjon. Előzőleg meg egy falusi azzal ugratja, hogy Julinál járt a vetélytársa s ennek az ugratónak a gyilkosság után eszébe sem jut a felizgatott legényre gyanakodni. A legény édesanyjának is bevallja később a gyilkosságot, sőt még a meggyilkolt fiú szeretőjének is célzásokat tesz rá, s a lánynak mégsem jut eszébe őt feljelenteni, bár később elhagyja s nem lesz az övé. Ezt hagyja büntetésnek Bözödi a gyilkos részére, ezt a szerelem nélkül maradást, az egyedülvalóságot, a kék messzeséget, amelyben a legény békét és megbocsátást sejt. Mindezek így kissé misztikusan hatnak s úgy érezzük, több elhitető erő kellett volna a regényíró részéről, mert így egy pompásan megírt, ragyogó szép stílusú könyv elolvasása után is elégedetlenül tesszük le a könyvet. S eszünkbe jut a tanulmányíró Bözödi György éles szeme, ragyogó mondatai és tántoríthatatlan ítélete. Vajon miért pártolt Bözödi György a regényíráshoz, miért hagyta ott első szerelmét, a tanulmányt, a székely nép történetének őszinte kutatását. Metamorphosis Transylvaniae? [142]
|
Fejlesztette: GAS Softwares