Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. január 15) 1. szám

Tóth Béla: Makkai Sándor: Szabad vagy

A regény meséje: az ifjúság szabadságharca – önmagáért. Ernyei Tamás először az iskolai kötelékektől való megszabadulásban véli megtalálni a szabadságot, aztán a testiség felszabadulásában, míg végül – nehéz küzdelmek után – az ifjúkori eszményeket, a Szép Kísértetet megszemélyesítő Izukában megtalálja önmagát s lelke felszabadulását. A küzdelem egyúttal Ernyei-harc is: „erőnk szerint a legnemesebbekért”.
Közben Tamás egész ifjúkori élete lezajlik előttünk. A regény elején Kolozsvár felé röpíti a vonat Tamást, az egyetemre, s míg a kerekek szaladnak, elsuhan előtte egész középiskolás élete: küzdelmei a jegyekért – egyik-másik ridegebb tanár félreértésével szemben, az első versek, a tánciskola, az első szerelem, a 67-es és függetlenségi politikai harcok hullámverései az ifjúság szívében, az első csalódás és az érettségi. Aztán jönnek az egyetemi évek. Tamás könnyen beleilleszkedik a nagyváros színes, változatos életébe, de nem merül el benne. Megtalálja Izukát is egy gonosz mostoha karmaiban s minden varázsából kivetkőztetve, egy végrehajtó menyasszonyaként. Tamás szívében életének legnagyobb álma törik össze, s mélyén rettentő üresség marad. Semmiben sem tud többé hinni. Tudománnyal akarja pótolni a veszteséget, s legyőzni teste követelözéseit. De a test föllázad: beteg lesz. Gerléden s egy székely erdőben gyógyul. Betegségében szinte teljesen testté válik, s az öntudatlan testiséget jelentő Rozikában találja meg a teljes gyógyulás örömét. De mikor gyógyultan vissza akar térni, Rozika öngyilkos lesz, s Tamás döbbenten látja be, hogy ezen az úton, másnak csupán eszközül való felhasználásával nem találja meg a boldogságot. Szörnyű lelkifurdalásai vannak, menekülni, bűnhődni szeretne. Ebben az állapotban leesik a lépcsőről, s szinte halálra zúzza magát: a lélek bosszút állt a testen. Betegségében vagy a bűnbánat tisztítótüzében újra megtalálja Izukát, aki közben kiszabadította magát megalázó helyzetéből, s orvostanhallgató lett. Tamás gyógyul, s Izuka segítségével egyre jobban magára talál. Még egy nagy harc vár rá: Izukát kiszabadítani gonosz anyja karmaiból, aki önző céljaira szeretné felhasználni. De az Ernyeiek összefognak, s Tamás a kitörő világháború lelkes zűrzavarában esküszik meg Izukával. Győzött, és szabad lett.
A regény önmagában zárt egész, de eszmeileg szorosan összefügg az Ernyei-történetek előbbi részeivel. Makkai nagy családregénye nem egy család biológiai fejlődésének vagy hanyatlásának tükre, hanem egy nemes eszmények tüzét melengető kis közösség harca ideáljaiért, harc a mulandóság legyőzéséért, a Szép Kísértetért. Vannak, akik megsebesülnek vagy összetörnek e harcban, mint Roland vagy Ádám, de el nem züllenek, s vannak, akiknek sikerül kivívni a győzelmet, mint Tamás apjának s neki.
A mese simán és színesen omló fonalára Makkai a múlt világháború előtti másfél évtized egész magyar életét felfűzte gazdag bőségben omló képekben. Ott hullámzik a lapokon az enyedi kollégium középiskolás diákjainak élete a kisváros vidékies keretében. A nagyvárossá fejlődött Kolozsvár a maga kavargó, városias életével. Tamás internátusának, a teológiai internátusnak, a egyetemnek a világa a bennlakók, a hallgatók, a professzorok színes, memoárszerűen élethű ábrázolásával. Betekintést kapunk a kávéházak, a színház, a mulatók forgóajtói, függönyei mögé, az újságírás, a készülő új magyar politika műhelyeibe, megismerkedünk szabadkőművesekkel, a „polgári radikalizmus”, a Galilei-kör képviselőivel, hallunk Ady költészetéről, s Kolozsvár utcáin találkozunk Tisza István impozáns alakjával. Tanúi vagyunk a leánygimnázium első lépéseinek, s átsuhan a regény lapjain az elkövetkező világháború s Trianon vészes árnyéka. A háttérnek ez az élettel teli és gazdag ábrázolása a regény egyik legfőbb értéke.
A pedagógus Makkai itt sem tagadja meg magát. A középiskolai oktatásról adott sugalló erejű képek után az egyetem pedagógiájáról kapunk találó megjegyzéseket s rajzokat. Aztán a tanárrá vedlő Tamás iskolájába, a fejlődő lánygimnáziumba pillantunk be egy kis nevelési szimpóziumra, s ilyeneket hallunk: „A lányok nem érteni akarnak, hanem szeretni. A fiúk azt szeretik, amit megértenek, a lányok csak azt értik meg, amit szeretnek. Könnyebb megértetni, mint megszerettetni.”
Makkai fő erőssége ez a gazdagság, az élet színeinek, a tapasztalatoknak ez a bősége, melybe mint valami gazdag, sokrétű talajba ágyazza bele meséjének folyását. S e gazdagság arányos, könnyed tagolásban van szétosztva a regény lapjain.
Hasonló bőség és nagyvonalúság jelentkezik az alakok, főleg Ernyei Tamás lelki életének rajzában. Látszik, hogy az író bőséges egyéni tapasztalatokból s az ismeretek bő forrásából merített. Tamás lelki életének felépítése hibátlan, de kissé elvont ízű: alakjában ép[43]pen az esetlegességek, a mindennapi élet apró színei hiányoznak, melyek kissé közelebb hozzák a valósághoz alakját, s teltebbé, életszerűbbé tennék.
Makkai ereje, úgy látszik, a valóságos élet megfigyelésében, ábrázolásban s a nagy átfogások, elgondolások felépítésében van. Ahol képzeletére bízza magát, képzelete a valóság ellenállása nélkül szárnyal, s eltéved, vagy túlzásba esik. Ezt érezzük Rozika alakjának megrajzolásánál, s Izuka anyjának vonásaiban is. Ezek az alakok jókais tulajdonságokkal rendelkeznek, de éppen ezért kevésbé illenek a regény valóság erejű hátterébe. Annál inkább onnan nőttek ki Tamás kórházi cimborái, bár némi túlzás itt is érezhető.
Megkapó a regény eszmei magassága és bősége. Az egész történet a nemes eszméknek magaslati, tiszta légkörében játszódik. A sok, az életnek csak a szennyét, nyomorúságát hömpölygető, mélységeit ábrázoló, „realista” regény után jólesik lelkünket a könyv üde, tiszta levegőjében megfüröszteni.