Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. január 15) 1. szám

Dučić, Jovan: Tengeri fűz

Tengerparti sziklán magános fűzfa áll,
Kibontotta hosszú, zöld hajkoszorúját:
Nimfához hasonlít, akit megátkozván
Fává változtattak, s most súgja bánatát.
Hajnalban hallgatja a hegyek énekét,
Vizek haldoklását néma estéken ő;
Áll ott mozdulatlan, hol minden forrni kél:
A felhők és szelek, hullámok és idő.
Ő csak susog velük, és most lomhán lenyújt
A tengernek ágat, szélnek levelet küld.
És miként a szív, mely önmagát tépi úgy.
Búsan éltet susog. Magában áll a fűz.
Fordította: Szabó J. Tibor [31]