Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. január 15) 1. szám

Bodóhegyi Lajos: Gyönge vagyok…

Gyönge vagyok: ver a szél.
Sújt a gond, és bánt a nap.
Verejtékem csöppje él…
Vágyak földre rántanak.
Kezem hervadt liliom.
Nehéz: ásó, balta, kés.
Súlyok terhét nem bírom.
Meg-megsirat a fűrész…
Mi marad hát könnyű rész?
Tollon forgó verssorok?
Hirdessek tán csók-gyűlést?
Legyek szerelem-horog?…
Vagy bejárjak földeket
Lesve népek óhaját?
Mennék is, de ki etet,
Míg sírom ezrek jaját.
Mikor vár a szép beszéd
Vertjére megélhetés,
Hogy buborékéletét
Halk rímekre mérje szét?
Elcsitulna barna kín,
Amikor felhangzana
Táplált költők ajkain
A szabadság dallama. [29]