Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. január 15) 1. szám

Létmányi István: A topolyai csodadoktor

Elsárgult papírlapok, ódon kötésű könyv akadt a kezembe. Néhai Radány Bertalan topolyai patikárius feljegyzései. Recepteket jegyzett fel a vaskos fóliánsba, amelyeket esztendőszámra szolgáltattak ki. Nem a beteg fizette őket, hanem az orvos… Talán ezzel az adattal kezdhetnénk néhai való jó Hadzsy doktornak, a topolyaiak rajongva szeretett csodadoktorának emlékezetét.
Legendás híre halálának negyvenedik esztendejében is friss élményeket elevenít fel, megbízható forrás a topolyai öregek memóriája és tiszta, fehér gyolcs a gyermekek képzeletvilága. Abba göngyölgetik, és megőrzik bizonyára a későbbi emberöltők idején is.
Teltsch Ede által készített bronzszobra ott áll a főtéren. Jóságos arca felragyog a napsütésben. De túl a szobor örök kiválóságán, ott áll ércnél maradandóbban a jótétemények sora. Annyi, hogy szinte huszonöt év alatt, amennyit Hadzsy doktor Topolyán töltött, csak a Gondviselés segítő irányításával lehet mindazokat megcselekedni. Mert az életmentésen kívül Hadzsy doktor az élet szebbé tételét is hirdette, cselekedte. A szegények orvosa nemcsak ingyen kezelte betegeit, nemcsak gyógyszerrel látta el őket a saját költségén, szociális gondoskodása fedélhez juttatta a nincsteleneket, téli tanfolyamokat szervezett, és munkához jutott a kereset nélkül tengődő család, lecsapoltatta az árterületet, amit aztán házhelyeknek osztottak fel, saját pénzén artézi kutat fúratott, tejszövetkezetet létesített, termővé tett szikes talajt, kiépítette a pacséri és bajsai műutakat, megalakította a topolyai Önkéntes Tűzoltótestületet, elől járt a topolyai Polgári Olvasókör életre hívásában, több száz kötettel gazdagította annak könyvtárát.
Prófétaként hirdette, hogy a jómód jótékonyságra kötelez, és senki nem húzhatta ki magát javító törekvései alól. Elsőnek és a legnagyobb összegű segítséget mindig ő nyújtotta, és kortársai csodálattal tekintettek fel lángoló lelkesedéssel megvalósított terveire. Évente állag 10 000 beteget kezelt, húsz év alatt 1200 hályogműtétet végzett sikeresen, négyszáz esetben rákműtétet hajtott végre a megtámadott gócok kiégetésével, ezernél több súlyos szemoperációt hajtott végre, és megmentette betegeit a biztos vakságtól.

[Kép 05] Dr. Hadzsy János

A szemészet és sebészet voltak legendás hírnevének megalapozói, de univerzális tudása belgyógyásznak és gyermekorvosnak is kiváló teljesítményekre jogosította.
Tengerentúl és a kontinensen egymásután megjelenő vaskos regények néhány év előtt divatba hozták az orvosi életrajzokat. A Réztábla a kapu alatt és társai legendás tiszteletet szereztek a nagyközönség körében az orvosi hivatás úttörőinek. Ez a pálya amúgy is titokkal telített, a gyóntatószék és az orvosi rendelő titoktartása igen sokszor tanúja az emberi gyarlóságnak. Az orvos élete misztikus, mágikus varázslatként hat, örökös hadviselés a „rontásokkal és gonosz szellemekkel”, szakadatlan küzdelem az emberszínt alatti nélkülözésben vagy tudatlanságban sínylődő szenvedők megsegítésére, életmentés nap nap után, a munkának és teljesítménynek olyan [21] irama, amely hősi önfeláldozást követel.
Regényes élet, jótéteményekkel gazdag élet Hadzsy doktor pályafutása. A bácskai nagyközség a múlt század végén olyan hírnévre tett szert általa, hogy nyugodtan megalapozhatná a mintajárás tekintélyét a maradékából. 1877-ben telepedett le Topolyán Hadzsy doktor, akinek röntgenszeme és istenáldotta keze volt. – Az orvosságait mennybéli sugallatra írta – mondják az emlékek őrizői –, annak minden cseppje csodatevő balzsammá vált a beteg szervezetben.
Az orvos gyógyító erejének titka egyben az egyéniségének varázsa is. A Hadzsy doktor lényéből áradó fluidum betöltötte rendelőjét, ahová úgy jártak a betegek, mint a búcsúhelyre. – Felgyógyult betegeinek mankóival töltötték meg a fáskamráját – mondja a szájhagyomány. Talán nem is túloztak a kortársak, betegeinek rajongó hite és csodálata övezte, és ha csodatevő cseppjeinek gyógyítását korszerű klinikai ellenőrzés alá vennénk, csakis azzal magyarázhatnánk meg a tudós doktor páratlan gyógyító művészetét, ami lényegében volt – csodával. Csoda volt, hogy a reménytelen betegek százai az ő szuggesztív erejére, bársonyos hangjára, biztató szavára egyszeriben úgy érezték, hogy felgyógyulásuk már csak idő kérdése.
Vagyont nem gyűjtött. Hírt és nevet szerzett, és örök üdvösséget még az életében. Mint orvos sohasem tévedett. Megőrizte őt ebben az irányító géniusza. Egész élete töretlen egyenes, hitvallás és hivatástudat. Csalódás sem a pályáján, hanem a politikai életben érte. Fellépett a verbászi kerületben, Tisza Kálmán pártfogoltja volt az ellenfele, Pulszky Ágoston. Megválasztása biztosnak látszott. A választási rendszer és az önkényes szavazatszedés azonban megtette hatását, Hadzsy doktor 13 szavazattal lemaradt. 1901-ben, Széll Kálmán miniszterelnöksége idején azonban elsöpörte ellenfelét a népszerűsége teljében levő képviselőjelölt, és így teljes győzelmet aratott. Mint képviselő főleg az országos közegészségügy megjavítását célzó kérdésekkel foglalkozott, ebben az időben választották az Országos Orvosszövetség délvidéki kerületének elnökévé is.
Ami keserűség és csalódás érte az életben, azt a politikának köszönhette. És talán nem utolsósorban korai halálát is. Boldog, kiegyensúlyozott családi életet élt, azóta már az unokája tölti be a községi orvosi tisztet. Ő azonban önként harctéri szolgálatra jelentkezett. A legendás hírű nagyapa honszerelme megmaradt a harmadik generációban is, a nyugtalan cselekvő vérmérséklet ma is részt vesz az új idők formálásában, és követi a tradíció által megjelölt áldozatvállaló utat.
Talán nem is kellene messzire menni íróinknak témáért, ha a legizgalmasabb orvosregényt terveznék. Címe nem Réztábla a kapu alatt lenne, hanem „Él a híre mindörökké…”