Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. január 15) 1. szám

Csordás Nagy Dezső: Fűvirág

Csöndesen ballagunk a réten,
társaim beszélgetnek, én hallgatok.
Magamban azonban így kiáltok:
”Ni, fűvirágzás van!”
Később aztán, évek múlva
lányokat látok pamlagokon,
midőn kezük kígyózva cigarettát lenget,
s egyszerre pontosan emlékezem a fűre,
melyet réges-régen láttam virágzani,
és így kiáltok magamban:
”Ni, virágzó füvek a réten!”
De újra csak hallgatok,
míg társaim tovább beszélnek.
S most, ha füvet látok virágzani a szélben,
pontosan emlékszem rég látott, lenge kezekre.
Társaim azóta rég elfeledték, miről beszéltek.
Szememben örökké virágzanak a füvek,
fülemben örökké énekel a szél… [20]