Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. január 15) 1. szám

Dudás Kálmán: Vendég

Didergő fényeket dajkál a csótár.
Kátyúk és tócsák vaksi ablakába
karácsony tája üvegeket próbál.
A szélbe kicsiny porcelántopánban
lép a harangszó. A domb meg-megrántja
a nap rúdját, pedig még jó korán van.
Mire kifogsz, botozgató setét lesz.
Ha zeng a kút: bogozd, mi is csikordul:
a fagy a fákban vagy a szikár gémes.
Zsétár habján zümmög a tömzsi holdfény.
Mi kékesebb: a mécs, az est, vagy orvul
a zsétár csücskén csimpaszkodó, gyors tél?
Benned száz havas emlék fénye babrál;
tünten mosolyg gyerekkorod, mint macskák
bajsza a zsongó habra a lábadnál.
Te gyermekmásod, és ő téged vállal.
A lélek egy, s alig változhat már.
Feküdj, álmodjál szép, fehér gulyákkal. [17]