Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. július) 7. szám, 433–504 p.

A napokban véletlenül tanúja voltam, mikor polgárista lánykáink körbefogózva vidáman énekelték, hogy

»Beültettem kis kertemet a tavasszal,
Rózsa-, szegfű-, liliom- és nebántsmaggal…«

Hej, de rég volt, amikor még gyerekfejjel megvetőleg mentem el e játéknóta mellett, hisz leányok, csak leányok énekelték, játszották ez érdekes, ártatlan játékokat. Nem lett volna méltó egy már a nagyméta gyönyörűségeibe is beavatott fiúhoz figyelemre méltatni ily alsóbbrendű lényeknek írt, értelmetlen, dalos játékokat. De azért a kedves dallam, ha akartam, ha nem, »bemászott« a fülembe, s bent is maradt mindmáig. S felébresztett bennem kellemes ifjúkori emlékeket. Ez a gyermekdal is, a többi is.

Érdekel hát, mit is énekelnek lánykáink csilingelő kis hangjukon, játékos kedvükben szabad délutánjaikon vagy az óraközök nyúlfarkrövid tízperceiben. Kezdtem összeirkálni-firkálni őket. Persze, a legtöbb ismert, régi dallam. A játék is, úgy látszik, változás nélkül kíséri az egymásután növekvő lánygenerációkat. Anyákról lányokra, lányokról unokákra száll.

A fiúk játéka inkább módosul az idővel s a technika fejlődésével. Új játékok, lehetőségek születnek. Futballprimadonnaságról álmodnak. Érdeklődésük köre tágul. A lányok maradiabbak, jobban ragaszkodnak a régihez. Odahaza vagy ha kevesen vannak együtt, a baba gondozása s a háztartás különböző ágazatai kicsiben a játszadozás tárgya. Ha már nyolc-tízen összeverődnek, megkezdődnek a nótás, táncos, társasjátékok. Úgy, mint ötven-hatvan év előtt vagy tán még régebben. Itt-ott tarkítva csak a széllelbélelt, tarka-barkára festett gumilabda hajigálásával.

*

Az első játék, mely sorra került, egyben a leghosszabb, mert kilencszakos vers szövegére énekelgették, a »Csákváron volt egy kápolna« című és kezdetű volt. Nyolc-tíz lány körbe-körbe tapsikol a dal ütemeire táncolva s összefogódzkodva. Belül a körön marad egy, ez a csacsi, aki inni szeretne. Az ötödik strófánál kiválik még egy kislány a körből, s kötőjéből [433] itatószerszámot, hogy ne mondjam, »pili«-t formálva itatná a jámbor szürkét, ha beférne a szája. A pohárba persze nem fért be a nagy ormánya, hiába próbálgatta, amin nagyot kacagnak a lányok. A csajkába aztán már befért, s így oldódott meg a keleti kérdés. Íme a vers, amelynek keretében ez a veszedelmes cselekmény lefolyik:

1. Csákváron volt egy kápolna.
Csákváron volt egy libidomi labda,
labda mia libidomi kápolna.

2. Amellett volt egy zöld erdő.
Amellett volt egy libidomi labda,
labda mia libidomi zöld erdő.

3. Abba legelt egy kis csacsi.
Abba legelt egy libidomi labda,
labda mia libidomi kis csacsi.

4. A csacsi nagyon szomjas lett.
A csacsi nagyon libidomi labda,
labda mia libidomi szomjas lett.

5. Pohárba hoztak friss vizet.
Pohárba hoztak libidomi labda,
labda mia libidomi friss vizet.

6. A csacsi szája nem fért be.
A csacsi szája libidomi labda,
labda mia libidomi nem fért be.

7. Csajkába hoztak friss vizet.
Csajkába hoztak libidomi labda,
labda mia libidomi friss vizet.

8. A csacsi nagyon jót ivott.
A csacsi nagyon libidomi labda,
labda mia libidomi jót ivott.

A pünkösdi rózsa kezdetű dalnál egy vagy esetleg a játékosok fele a körben áll, a másik fele pedig összekapaszkodva a kört alkotja. Együtt éneklik lassan ringó testtel a melódiát. A második versszaknál a körbenállók el-kikapnak egy-egy játékost a körből magából, s táncra perdülnek vele. A harmadiknál pedig felcserélődnek a szerepek. A kört alkotók belépnek a körbe. S újra kezdődik a játék elölről, míg bele nem unnak, s másfélébe nem kezdenek. Ennek a versezete a következő: [434]

1. A pünkösdi rózsa
Kihajlott az útra,
Meggyfa árnyékába
Rózsa kisleányka,
Akit szeretsz, kapd el.

2. Ezt szeretem,
ezt kedvelem,
ez az én édes kedvesem,
Ha belőle-belőle,
rózsa lenne belőle,
mégis kifordulna.

3. Ég a gyertya,
ha meggyújtják,
mikor a szép táncot járják.
Járjad, járjad, kis katona,
hadd dobogjon ez az utca,
állj ki, állj ki, szőke (barna) kislány.

A harmadik fajta már eltérő az előbbiektől annyiban, hogy csak egy, a körben levő lányka énekel, a kört formálók pedig a dal ütemeire jobbra-balra járva táncot lejtenek. Akire ez a vezető lányka az ötödik sor éneklésénél rámutat, annak meg kell fordulnia. Az utolsó sornál pedig ez a kifordított csitri lányka áll be a körbe folytatni ugyanígy tovább a játékot.

Itt a fű, itt a fű a lábam alatt,
Elvesztettem barátnőmet, meg sem találtam.
Ez a szép ruhában,
Ez nekem nagyon tetszik,
Fordulj egyet, hadd lássalak,
Te vagy az én barátom.
Úgy, úgy, te vagy az, most velem táncolhatsz.
Úgy, úgy, te vagy az, most velem táncolhatsz.
Itt a fű, itt a fű a lábam alatt.

Most jött azután a dal, amelynek melódiájára még én is emlékszem gyerekkoromból. Ennél már nem fogódznak össze a hancúrozó asszonypalánták, hanem kettesével csak karikába állnak. A kisebbek belülre, ezek az eladó virágszálak, a nagyobbacskák ezek mögé, mert ők az árusítók. Egy pedig a körön kívül megy-mendegél. Ahol az első versszak vége éri, megáll ez a külső vándor, s megfogja az ottani virágárus kezét, s elkezd vele alkudozni. A második strófa vége nyíltan megmondja, hogy a gyönyörűséges rózsabimbó ára: versenyfutás. Ami azonnal meg is kezdődik, ellentétes irányba, s van [435] nagy hahota, ha valamelyik lekésik. Az előbb érkező elfoglalja az üres helyet.

1. Beültettem kis kertemet a tavasszal,
Rózsa-, szekfű-, liliom- és nebántsmaggal.
Ki is nyíltak egyenkint,
El szeretném adni mind, de most mindjárt.

2. Én megveszem virágodat, ha eladod,
Ha az árát te magad is nem sokallod.
Versenyfutás az ára, uccu, nézzünk utána,
De most mindjárt.

Az ezt követő játék már egészen különleges volt. Itt a szereplők merészen szakítottak az eddig szinte kötelező körzetalakítással, s egy sor süldő kisasszonykával szembe mindössze egy ilyen ellentétes nézeten levő, szinte fenyegetve követelődző lányka került. Csaknem erőszakos nőrablót játszott ez, s a vers strófáit felváltva énekelte a lánysorfal az egyedül fellépő lányorzóval. Mikor azután ez utóbbi már ablakbetöréssel fenyegetőzött, s kettévágta, persze, csak úgy puszta kézzel a nőláncot, sietve kiszolgáltatták neki a követelt legszebb leányzót. Közben a két tábor énekelve hömpölygött pár lépésre egymással szembe, előre meg vissza. Felváltva. Minden leéneklése után a versezetnek, elszakított egy leányzót a rabló, s ezzel gazdagította a saját eleven hullámát, gyöngítette amazt. Mikor a sor egyre leapadt, a játék megfordult.

1) Mit akar ez az egy ember? egy ember?
Mi mivel, mi mivel király-király biztos.

Legszebb lányod akarom, akarom,
Mi mivel, mi mivel, király-király biztos.

Legszebb lányom nem adom, nem adom,
Mi mivel, mi mivel, király-király biztos,

Katonaságot hívatok, hívatok,
Mi mivel, mi mivel, király-király biztos.

Katonaságtól nem félek, nem félek,
Mi mivel, mi mivel, király-király biztos.

Betöröm az ablakot, ablakot,
Mi mivel, mi mivel, király-király biztos.

Legszebb lányom odaadom,
Mi mivel, mi mivel, király-király biztos.

Hasonló ártatlan rablási história a most eljátszott játék. A körben képzelt palota vagy kakaslábon forgó kastély leled[436]zik. A körbeli suttyó lányok eleven garádicsot alkotnak. Ezen kívül marad a két főszereplő, az egyik őrzi a benti kastélyban rejtőzködő lányát, a másik meg el akarja azt lopni. Az első négy sort karban éneklik, az ötödik sort a házát, lányát féltő kérdi, s közben elkezdi kergetni az áltolvajt. De ez a végén megáll egy lánynál, mondjuk a Katinál vagy a Pirinél (akinek a nevét természetesen bele kell énekelni a nótába), azt kiragadja a sorból, s maga után vonszolja. Most már ő lesz a lányőrző, a másik pedig a lányorzó. Újra kivesznek egyet a kerítésből, míg az el nem fogy. Szabad a vásár, újra.

1. Méz-méz-méz. Termett méz.
Termett méznek fáradtsága lehullott virága.
2. Ez az enyém volt. Ki mit evett volt.
Ha jóllaktam belőle, a torkomra forrt.

1. Mit kerülöd, mit kerülöd az én házam táját?
2. Azt kerülöm, azt kerülöm a te házad táját,
Mert van neked egy lipityom-lapatyom
Kati nevű lányod.

Bájos kis ballada az, ami most következett. Ennek a dallama lassú. A körben négy vagy hat lányka két karját lengetve, repülést utánozva lassan körülsétál. A körbeliek csak énekelnek. A második versszaknál a repdeső madárkák letérdelnek egy-egy körbeli lány előtt, s a jobb kezüket megfogják. A harmadiknál pedig ezekkel lassan helyet cserélnek. S most már ezek lesznek a hírhozó postagalambok.

1. Repülve jön egy madár, szárnya hozta, s integet.
Levelet hoz a csőrében, s anyádtól üdvözletet.

2. Édesanyád küldi néked, kis barátnő levelét,
És azt mondja, hogy szeretné látni kedves gyermekét.

3. Repülj vissza, kis madárka, s mondd anyámnak, csókolom,
Én már többet nem jöhetek, nemsokára meghalok.

Most egy ugyanoly formában játszott játék következett, mint az, amelyet fentebb az V-ös számú kapcsán leírtunk. Csakhogy itt a sorok egymást felváltva, helyesebben felelgetve egyik a másiknak, ezt a dalt énekelték:

1. cs. Eltörtétek hidunk lábát, meg sem csináljátok.
2. cs. Megcsináljuk, megcsináljuk, diófából kifaragjuk,
ingyen aranyozzuk.

1. cs. Hol veszitek azt a sok aranyat?
2. cs. Föl-fölmegyünk Boldogasszony oltárára,
s ki-kikérjük az Isten áldását. [437]

1. cs. Elgárium!
2. cs. Bulgárium!
1. cs. Kit vársz?
2. Azt a híres Kalmár Pannát.

Mikor ezzel is készen voltak, megkérdeztem őket, ismerik-e ezt a dalt:

Kis kacsa fürdik fekete tóba,
Anyjához készül Lengyelországba…

Meglepődtek, elbámultak, nem ismerték. Sohase hallották. Ezt a játéknótát már elfelejtették a mieink. Vagy lehet, hogy ez nem is játéknóta, csak én képzeltem annak. De kifogyhatatlanok a kis huncutok a játékok válogatásában. Ha egyet abbahagynak, már jelentkezik valamelyik szöszke, hogy játsszunk bújócskát. A másik meg, egy cigányosan barna képű, bogárszemű pöttöm lányka fogócskát indítványoz. Két pártra szakadnak. Kit hová húz a szíve. S már kezdik is kisorsolni, ki lesz a humó a bújócskánál, emitt meg hogy ki lesz a macska. Akinek ősidők óta kötelessége a lyukából kibúvó egeret elfogni.

Három ilyen kisorsoló versike is van köztük divatban. Az egyik persze az ősrégi »Egyedem-begyedem«. Aki még nem felejtette el, tudja, hogy

Egyedem-begyedem tengertánc,
Hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
Csak egy darab kenyeret.

A másik is ismert, de a vége felé mintha ellaposodnék.

Egy, kettő, három, négy,
Bolond Istók hová mégy?
Elmegyek a piacra tojást venni,
Mondd meg, hányat, te!

Akire a »te« esett, mond egy számot, azt gyorsan leolvassák, akire az utolsó szám esik, kiesik. A harmadik a legérdekesebb, mert mintha a múlt századok latin világának itt felejtett csökevénye volna. Így hangzik:

Antanténusz,
Szórakaténusz,
Szóraka tiki-taka
Aja baja bambuszka.

Hogy ez aztán mit jelent, azt még a víznéző asszony sem tudja. A női porontyok a legkevésbé. Amikor ezt a középkori [438] hókuszpókuszt taktusra ledarálja valamelyik, a körbe állt kislányok ökölbe szorított dundikezecskéiket mellük elé tartják. Minden taktusra egy ököl érintődik meg, az utolsó eltűnik a hát megett. Újra meg újra Antanténusz, míg végül egy ököl marad, amelynek a tulajdonosa a humó vagy a macska.

Már ott akartam hagyni őket, megköszönve a kedves mulattatást, amikor az egyik kis tatárképű lányka azt sipítja, hisz a legszebb játékot még el sem játszották.

– No, csináljátok hamar – mondom –, mert este lesz ránk.

– Ki lesz a vezető? Ki lesz a cigány? – sürgölődik-forgolódik a kis mongolivadék. De lepittyedt az orrocskája mindjárt, amint cigánynak tették meg.

Lassan láncba fogództak a kicsinyek, de úgy, hogy a vezető mindig átbújt két összefogódzott lányka magasra tartott karja alatt, s ezzel az egyiket kifordította. Így ennek a két karja a mellén át szorosan átfonódva fogta a két szomszéd ugyanúgy tartott karocskáját. Végül is a vezető s a cigányt kivéve, minden szereplő ki volt fordítva, s szorosan tartotta egymást a gyermeklánc. Mikor ezzel elkészültek, persze folyton énekelgetve az alábbi dalt, megkérdi a cigány a vezért:

– Mennyiért adod ezt a láncot?

Valami nagy-nagy summát akar ez mondani, hát azt mondja:

– Száz dinárért.

– Ez nagyon sok – drágállja a cigány, s aztán folytatja:

– Majd kipróbálom, hogy jó-e? – s nagyot ránt a láncon. A kifeszített karok persze nem állják a rángatást, elszakad ez valahol, amire mindannyian megcsipkedik a vezetőt, mert ő a hibás. Rosszul kötötte meg a láncot. A dal szövege ez:

Sírjunk, ríjunk,
Elfogyott a zsírunk,
Sárga cukor, veres bor,
Mindjárt ránk kerül a sor!

*