Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. február 15) 2. szám

Berényi János: A magyar lélek szolgálatában

A Széchenyi Magyar Kultúregyesület érsekújvári csoporjának évkönyve az 1942–1943. évről Vas Károly összeállításában. Több fejezetbe csoportosított tanulmányok tallóznak a nép-, a nemzet- és a társadalomszemlélet területén más-más céllal, de csaknem egyenlő érték eredményével. Balogh Ferenc, Gunda Béla, Kálmán Béla, Kenessey Kálmán, Kenyeres Imre, Kniezsa István, Koncz Endre, Sulán Béla. Szőke Béla, Tamás Lajos és Vas Károly komoly és figyelemre méltó tanulmányai ismertetik a csoport közösségszolgálatának törekvéseit és szemléletét. Inkább a magyar életnek, lelkiségnek és társadalomnak, a magyar kérdésnek jobbára általános jellegű tárgykörébe vetnek kutató pillantást, de néhány magvas értekezés táji szempontokkal és kérdésekkel is foglalkozik. A Nyitra-Zsitva vidék földjének, népének és nemzetiségi történetének adatait két alapos tanulmány is föltárja. Részletezőbb bírálatba merülni nehéz, mert minden értekezést s minden írót külön kellene méltatni, s a gyűjteményszerű kötet egyébként is általános véleményt kíván. Részletezés helyett az egészről általánosságban csak annyit, hogy a tartalom, a törekvés, a színvonal a magyar lélek szolgálatának munkáját komoly értéknek és eredménynek minősíti, mégpedig erre hivatott képességek nagyszerű megnyilakozásában.
A kötet végén rövid tájékoztatót kapunk a Széchenyi Magyar Kultúregyesület munkatársairól, munkarendjéről, szabadegyetemének előadásairól és a Kisalföld Kutatóintézet tevékenységéről és munkásságának tárgyköréről. A művészetnek ez a vidékre és tájra különülő és önállósuló szolgálata, ennek megismertetése érdemes az általánosabb figyelemre is. Ez az érdeklődés a mintaszerű példák megismerésében nagyon hasznos és gazdag tanulsággal is jutalmaz.