Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. február 15) 2. szám

Fiala Endre: Bárdossy László: Magyar politika a mohácsi vész után

A régmúltnak akár tömeg-, akár egyéni eseményeit nézzük, mindig a politikai vonatkozások voltak azok, melyek az embereket ősidőktől fogva a legjobban érdekelték. Politika azóta van, és azóta tartja lenyűgözve az emberi érdeklődést, mióta az emberek családokban és családokból összetett közösségekben élnek. Így érthető, hogy ezeknek a közösségeknek a létfeltételeire irányuló politikai érdeklődés az őskortól kezdve megvan minden korszak emberében. Sőt nem szükséges részletesen bizonyítgatnunk azt sem, hogy a történetírás, a nagy történeti művek is a politikai érdeklődésnek köszönik létüket.
Bárdossy László v. miniszterelnök a mohácsi csatától Fráter György haláláig (1551) terjedő tragikus negyedszázad politikai történetéről rendkívüli tudományos felkészültséggel és elmélyedéssel írott nagy jelentőségű műve nemcsak e kor magyar, hanem egész egyetemes történetének végtelen változatait vizsgálja. A politikai történet mögé néz, és ott észreveszi a szokások, helyzetek, viszonyok széles hátterét, de úgy, hogy a bonyolult háttér és a politikai előtér közötti szerves kapcsolatokat is felfedi. Biztos talajon állva magyarázza a nagy színpadon ágáló politikai alakok cselekedeteit. Éppen az az egyik legnagyobb értéke e munkának, hogy írója évtizedeken át maga is aktív szereplője volt a politikának, annak szolgálatában működött, és történetszemléletében mégsem hajlamos az egyoldalúságra, csupáncsak „politikára”. Függetlenítette magát elsősorban a nemzeti egoizmus uralmától, amiben témaválasztása is nagy szolgálatára volt. Bár nemzeti tárgyra korlátozza magát, de nem a jelennel kapcsolatban, tehát tárgyilagosságát semmi zavaró körülmény nem homályosítja el. Hazánknak e korbeli története különösen szorosan kapcsolódik egész Európa és az azon kívüli török birodalom egész történetéhez, s ezért B. L. roppant univerzális szellem, hiszen a világpolitika történetének feldolgozására nemcsak előadói fáradságot fordított, hanem kiváló kritikai szellemet is. Ez a szó legjobb értelmében vett egyetemes érdeklődés már magában véve is áttörte a politikai érdeklődés szűk határait, és megszüntette a tévedések lehetőségét. B. e művében emelkedett helyéről, legjobb történészeinkkel egy magaslaton széles perspektívát tudott áttekinteni, és bebizonyította, hogy a magasabb európai álláspont az egyéni nemzeti felfogásnak csak hasznára lehet.
De a témakör széles kapcsolatán kívül B. a tévedések lehetőségeit mással is eloszlatja: a politikai eseménytömkelegekben iránytűt, rendszerező elvet keres, a tettek és cselekedetek bozótjában rendet teremt, az ok és okozat összefüggése, az általános kauzalitás a vezető elve. Az események atomszerűen végtelen sokaságával szemben felismeri a hatóerőket, a vezető ideákat, s ezeken épül fel egész szemlélete. Nemcsak az a célja tehát, hogy a kor minden vagy minél nagyobb számú eseményét megismertesse, hanem tárgyilagosságra, a történetszemléletnek a napi politikától, az adott pillanatnyi közösségérzésektől független történetpolitikai gondolkodásra nevel bennünket. Ilyenformán B.-t a legnagyobb német politikai történetíró, Ranke iskolájához tartozónak kell tekintenünk. A földi szenvedélyeket, erőszakosságokat távolról, hidegen szemléli, s munkája személyes hit és élmény eredménye. Neveltetése, tanulmányai és életpályája nem jelent nála kötöttséget, nincs előre „predesztinálva”, nem hibaforrás, nem korlát nála az életpálya, hanem inkább mentes bizonyos iskolás doktrinerségtől, munkája nem könyvtári, szobatudósi mű, mert személyes tapasztalatból ismeri a politikai, gazdasági és legmagasabb társadalmi életet, s ezért kétségtelenül mély bepillantása van a politika mozgatóerőibe, azonban korántsem mai szemüvegen át nézi a múltat.
Munkamódszere nagyon finoman világít rá írói egyéniségére. A kort először is a fejlődés síkjában tárgyalja, beillesztve az egyetemes magyar történetbe, s így az olvasót a haladás, fejlődés lendületének vagy visszaesésének meglátásához segíti: az állam és társadalom teljessége, kapcsolata, a föld és ember életközössége, egymásra való hatása kidomborodik. Másrészt megvannak egyes szempontjai is, és ezért tág területe van a részletkérdések feldolgozására, fejtegetéseinek csoportosítása világossá válik, egész csomó részletszépséget tár fel. Ítéleteiben nagy józanság, meggondolás vezeti, nem hamarkodja el az értékelést, és egyik legnagyobb erénye az, hogy nem értékel minden esetben, hanem többször elmond, leír, tényeket sorakoztat fel. Minden bírálata beilleszthető az egészséges történetszemléletbe. „Nagy magyar”, az egész magyarságot átfogó történetszemléletre nevel. A megszületendőfélben lévő Erdélyi Fejedelemséget, illetve annak megmozdulásait nem tünteti fel „szabadságküzdelemnek”, nem mellőzi el a nyugati királyság magyarjainak szolgálatait, csöndes, megszakítatlan munkáját, a végletektől óvakodó politikai bölcsességét, bár tagadhatatlan, hogy itt egy kissé túloz, amikor a nyugati királyi Magyarországot vézna testű, Habsburg-tartományi színvonalra süllyedt foszlánynak minősíti, és csak Erdélyben látja a magyar államiság továbbhordozóját.
A tárgyalt negyedszázad bőségesen fel van dolgozva irodalmunkban. B. új adatokra, saját levéltári kutatásokra nem támaszkodik, munkáját abból az anyagból építi fel, amelyet a magyar és a külföldi történettudomány kutatómunkája már feltárt, de nem elégszik meg egy-egy részlet teljes kifejtésével, hanem e 25 év magyar politikájára gyakorolt valamennyi [92] külső tényezőnek a hatását nyomon követi. Szent komolysággal illesztette be történetszemléletébe azokat a tényeket, amelyek valódiak, s könyörtelenül kidobta a pillanatnyiakat. Van erkölcsi bátorsága kemény következtetéseket levonni, amelyet a pártpolitikától való teljes függetlenség és a műveltségnek magasabb, univerzálisabb foka tett számára lehetővé. „Harag és kedvezés nélkül vizsgálta a régmúlt gomolygó eseményeit. Az újabb kori magyar történetírás igen sokat foglalkozott e korral, de tanulságokban B. könyve a leggazdagabbak elsője. Nyelve könnyed, gördülékeny, választékos. Roppant hasznos munkát végzett, közelebb visz bennünket a kettős királyválasztás következményeinek helyes megismeréséhez és értékeléséhez.